Téridő - Téridő görbület A téma adott.
-
Candi #154 A zenét nem tudod előre kitalálni, ha véletlenmódban van a lejátszó. Ez a jelenség nemcsak itt, hanem sokfelé megfigyelhető: pl. valakinek fáj az egyik ujja. Napjában 3x beüti, a következő felkiáltással: "Baccameg, mindig a fájós ujjamat ütöm be!" A többit miért nem?
Nos, a többit is ugyanannyiszor üti be, csak az nem tűnik fel neki. Egy bizonyos nagyságú ütés egy normál ujjra fel sem tűnik, ha az ember el van foglalva valamivel, nem tűnik fel neki, észre sem veszi. Viszont ha ugyanekkora ütés éri egy az átlagosnál jóval érzékenyebb, fájós ujját, az természetes, hogy hirtelen belehasít, lüktetni kezd, így tényleg úgy tűnik, mintha mindig csak azt az ujját verné be.
Ugyanez jellemző a zenére is: van 11 zene az albumon. Érzem, hogy most a We well rock You c. alkotás fog elkezdődni. Ha nem az jön, rá se rántok, nem tűnik fel, mert ez sokkal gyakoribb (10x gyakoribb). Viszont ha "beesik" a We well, akkor az feltűnő, és jön a "húúú de megéreztem" érzés.
Az út felismerése (tipikus deja vu érzés) egy picit másabb. Az agyunk mintavételezéssel működik. Mintet vesz a látottakból, hallottakból, és ezek alapján ismeri fel a minket körülvevő környezetet, ezek alapján emlékszik. Pl. látok egy asztalt, aminek négy függőleges lába van, és egy nagy vízszintes lapja a tetején, valamint nagyjából 1 méter x 2 méteres. Az agyunk megjegyzi a formáját és arányait. Ezután ha látok egy másik asztalt, akkor képes vagyok azt felismerni, függetlenül attól, hogy az másféle színű, másféle anyagból van, más helyen van és még a mérete is más. Viszont arányaiban nagyjából megyegyezik az általam megjegyzettel, és a környezet is hasonló amiben elhelyezkedik (konyha, szoba, mellette székek, rajta terítő esetleg). Ha ugyanezt az asztalt oldalára borítva látom valahol egy erdőben szürkületkor, még akkor is viszonylag könnyen felismerem, pedig ott már se a környezetre, se az elhelyezkedésére nem tud támaszkodni az agyam. Viszont ha úgy látom, hogy a négy lábából kettő a lapjába van szúrva, a másik kettő meg két darabba van törve és ráragasztva a lapjára, valamint az egész asztallap meg van görbítve mint a horgászbot, és ez az egész egy villanyoszlop tetejére van erősítve, akkor már nehézségekbe ütközhet agyunknak a látott tárgy felismerése.
Mivel az utak sokfelé hasonlóak (kétoldalt fák, rajtuk keresztül átszűrődik egy kis falu képe a doboldalban, templommal, az út szélén 50 méterenként a fehér jelzőoszlopok, út közepén a csíkok, stb.), így rengeteget lát belőle az ember, az agy rengeteg hasonló kép alapján készíti el a saját maga számára felismerhető mintázatot. Ezt aztán a sokfélesége miatt bármikor elő tudja szedni, déja vu érzést keltve bennünk ha hasonló helyen járunk.
A PC-játékra is megvan a magyarázat, csak már fájnak az ujjaim és nincs kedvem leírni :D