Gátlásosság legyőzése
-
#287
igen. nagyon csalódott vagyok és össze vagyok kavarodva. szeretem azt a fiút és majd' egy év után sem bírom feldolgozni, hogy múlhatott el, amit ő érzett... első ilyen esetem, több szempontból is, úgyhogy szenvedek, mint a kutya... és állandóan azt hallom, hogy egy megsebzett szívnek csak az segít, ha jön egy másik illető, aki meggyógyítja... magam sem tudom, hogy mit akarok, mi lenne jó, mit lépjek. de az előre lépés végül is addig nem fog menni, míg valaki nem akar tőlem valamit komolyan és nem segít nekem abban, hogy vigasztalódjak. (ha már az exem nem akar tőlem semmit... pedig igazán csak őt akarom) viszont félnék belemenni egy másik kapcsolatba, de még csak ismerkedésbe is, hiszen ilyen helyzetben úgyis az a tendencia, hogy valamelyik fél megbántódik, legtöbbször nem az, aki ebben az esetben én lennék. van egy fiú, akivel már több mint 5 hónapja e-mailezgetek, a városomban is lakik, akart tőlem valamit, de még nem találkoztunk. és kb 1 hete megbántottam. mégpedig azzal, hogy őszinte voltam: elmondtam, hogy borzalmasan össze vagyok zavarodva stb és teljesen félreértette azt, amit leírtam. nem lapátra tettem, csak őszinte voltam, de ő annak vette. na így legyen az ember őszinte és ismerkedjen hónapokkal egy szakítás után??? kösz nem... és mivel nem vagyok az a típus, aki csak úgy csuklóból ismerkedik, na, nem vagyok egy cicababa vagy bombanő vagy ilyesmi (hanem inkább az a kis mosolygós aranyos típus - be lettem már skatulyázva), így igen nehéz megtudni, hogy bárkinek is kellek-e, vagy egyáltalán meg akar-e valaki ismerni. a fejekbe meg nem látok bele. és hihetetlen, hogy 1-2 hét alatt mennyi édes mosolyú fiúval futottam össze, akár még potenciális jelöltek is lehetnének. na de ha én rögtön "ráugrok" valakire, akkor meg is lesz a véleményük...