• halgatyó
    #30
    Ezután jön a SZÁMOLGATÁS ami a hatóságok egyik kedvenc időtöltése.
    A BECSÜLT megelőzött bűncselekmények számát beszorozzák az egyszer átlagos BECSÜLT elkövetési értékkel.
    Aztán hozzáadják a felderített bűnözők által VÁRHATÓAN elkövetett bűnözési értéket akkor, ha nem buktak volna le.

    Aztán az egészet összehasonlítják a kamerák árával. Azzal az ezerrel. A telepítési költség + folyamatos fenntartási költség (karbantartás + figyelő személyzet fizetése)

    És "szépen" kijön nekik, hogy nem érte meg, túl drágák a kamerák.
    A jelen cikkben ez ÍGY nincs benne, és lehet, hogy az eredeti nyilakozók is SZEMÉRMESEN (szemlesütve) ELHALLGATTÁK. De az, hogy a fejükben ez járt, abban biztos vagyok!!!
    Így működik az államigazgatás mindenhol, és mostanában EGYRE ÍGYEBB.

    A probléma ott kezdődik, hogy a leütött és megrugdosott 75 éves Mari néni szenvedéseit eléggé nehéz számszerűsíteni. Gyanítom, hogy emiatt a fenti összeadásból kimaradt! Pedig igen lényeges elem a sok Marinéni meg a kórházlátogató rokonok izgalma, költségei, munkaidő-kiesése, meg a temetőben összegyűlt rokonok hasonló adatai.

    Meg a többi ember félelme. Akiket MÉG nem ütöttek le, MÉG nem raboltak ki. De otthon félnek.
    Gyanítom, hogy ezt a félelmet ssem próbálták meg számszerűsíteni, ugyanis reménytelen próbálkozás.
    Meg a felszerelt rácsok milliói, a riasztók, az általános bizalmatlanság légköre.
    Az önmagukat a lakásból véletlenül kizártak, meg a tűzoltók, mentők késedelmes behatolása egy ilyen páncélozott házba, folyosóra, lakásba.
    Mindezt nem lehet számszerűsíteni.

    Sajnos, manapság az egyik véglet irányába megyünk el: pénz pénz pénz.
    Mert az helyes, ha figyelembe vesszük egy intézkedés anyagi kihatásait IS, de kizárólag csak azt figyelni, hát ez napjaink "haladási" iránya.
    Az a ló, amelynek a másik oldalán készülünk lepuffanni. Nemcsak Magyarország, bár a mi helyzetünk valami miatt rosszabbnak tűnik.