physis#15
Számomra is meglepőnek bizonyult, de úgy tűnt fel, hogy még a kisnyelvek tanulásához sem kell feltétlenül nyelvészeti előismeret. Sőt, még az sem feltétlenül nagy baj, ha az ember még azt a nyelvet sem érti teljesen jól, amelyiken a szóbanforgó nyelvkönyvet olvassa (indián nyelvek esetében pl. angolt, szibériai nyelvek esetében az oroszt). Sőt, még akkor is el lehet indulni, ha eleinte az ember a nyelvészeti magyarázatokat nem is érti, csak az illusztrációként mellékelt példaszövegeket találja meg, és a hozzá mellékelt fordításokat.
1997 tájékán hirtelen kívánságom támadt, hogy legalább egy természeti nép nyelvéről tudjak valamit. Lehetőleg vadász-gyűjtögető nép nyelvére gondoltam, minél érintetlenebb, annál jobb. A könyvtárban a legkönnyebben az e szibériai szkimó anyaghoz fértem hozzá, ez a Szovjetunóból behozott nagyszámú néprajzi anyagnak volt köszönhető. Kivettem a szibériai eszkimók nyelvéről egy könyvet. A cirillbetűs szövegből eleinte nagyon keveset értettem, de voltak rövidebb példamondatok, hosszabb meseszövegek, mindehhez rendre meg volt adva a fordítás, meg rövid magyarázat, hogy minek mi felel meg. A ragozási táblázatokból is kivehető volt a lényeg. Az elinduláshoz több nem is kellett. Egy idő múlva a pédamondatok és a mesék szövege úgyis részben ismerőssé válik, az emberben kérdések merülnek fel, egy idő múlva a nyevtani magyarázotok egy része is értelemmel telik meg.
Afrika egyik utolsó vadász gyűjtögető népének, a hadzáknak a nyelvéről szinte semmiféle bevezető leírást nem találtam. Vannak szakcikkek kifinomult kérdésekről, vannak hangtani felvételelek, de nincs semmi bevezető magyarázó könyv. A Wikipédia hadza cikkében rá is kérdeztem, nincs-e valami ilyeséféle könyv, azt válaszolták, az 1930-as években német tudósok végeztek ott nagyobb néprajzi kutatásokat. Valóban, sikerült is Németmetországból megrendelnem egy cikket, ami hadza meséket tartamazott (eredetibe), és azok fordítását. Magyarázat alig volt hozzá, se ragozás, se nyelvtan, csak maga a nyersfordítás. Viszont ha az ember heteken át összehasonlítgatja a kettőt, egy idő múlva kibuknak az egymásnak megfelelő mintázatok. Ez valami automatizmus, csak sokat kell hozzá összevetni a szövegeket. Tulajdonképpen nagyonb elméleti ismeretek nem is kellenek az elinduláshoz, az elme természetes induktív mintakeresése elég, csak az kell, hogy legyen elegendő mennyiségű példaanyag (korpusz), és a fordítás ne legyen végzetesen rossz/gyenge.