Nemzeti ünnepeink
-
#94
"Besenyei Péter képes arra, hogy megutáltassa az emberekkel a repülést. Hiába anyázza egy fél város, csakazértis napokig fel-alá dübörög fölöttünk, s teszi ezt már évek óta, hogy aztán augusztus 20-án is ezt csinálja, kvázi ünnepi program gyanánt. Ha valakit, hát engem aztán nem lehet azzal gyanúsítani, hogy ne szeretném a repülős látványosságokat, mégis a pokolba kívánom nagyszerű világbajnokunkat, azzal a mérgező, egészségkárosító energiaitallal együtt, amit reklámoz.
Miféle nemzeti ünnep ez? Kit ünneplünk, a Red Bullt vagy Szent Istvánt? Nem látom, hogy a tisztelt szponzorok egy büdös szót is pazarolnának államalapítónkra. Annál inkább a cirkuszi látványosságra, amivé a repülés tiszteletreméltó sportját züllesztették, ámbátor megtették ezt a lovassporttal is, elvégre Budapesten mindent lehet. Tényleg örülnünk kellene, hogy ezen a szép napon - s előtte még három-négy napig - üveghangon bömbölő repülőgépeket köszönthetünk fővárosunk légterében, amelyek egy kereskedelmi termék reklámozását hivatottak ellátni? Ilyen szegény a magyar nemzet, hogy nincsenek nekünk saját repülőink, sportolóink, légierőnk, katonáink? Tényleg csak úgy lehet megünnepelni az ország születésnapját, hogy ingyen odaadjuk fél Budapestet egy mammutcégnek, hogy a színeibe öltöztetett gépezetekkel fellármázza a város amúgy sem felhőtlen nyugalmát?
Tisztességes ország megalázásként élné meg ezt az "ajándékot". Képzeljük el, mi lett volna, ha Horthy Miklós "Igyál Coca-Colát" feliratok közt mondta volna el Gellért téri beszédét, vagy ha Kossuth temetésén Wrigley's rágógumit osztogattak volna. Ennek a repülőcirkusznak semmi köze sem az ünnephez, sem a repüléshez. Annak a repülőtéren, repülőnapon lenne a helye. Ha Magyarország ünnepelni szeretne, tessék adni egy kis pénzt a sportrepülőknek - akár Besenyeinek is - hogy szépen, méltóságteljesen, magyar színekben elrepüljenek a város fölött, vagy rákölteni még pár milliót, hogy a légierőnk tiszteleghessen a főváros fölött. Ne egy multicég reklámja legyen Szent István napjának koronája. Szégyen és gyalázat, a tahóságról nem is beszélve."
(TC)