BlackRose#12
80% egyetértek veled, de a következő dolgokra hívnám fel a figyelmed:
A tulajdon értelme csak korlátolt mennyiségű dolgok esetében valós (ezért is találták ki a tulajdont, korlátlan mennyiségű és hozzáférésű dolgok esetében nincs értelme és szükségtelen).
A tudás viszont NEM korlátolt vagyis nincs N darab peldány egy tudásból, ha van akkor korlátlan ha nincs akkor nincs ezért a tudásra a tulajdon fogalmát használni naív dolog. Ugyanakkor a tudást nem lehet kisajátítani. Ha valamit én tudok és nem mondom el senkinek az nem bűn, de ha nem engedem másnak, hogy függetlenül megtudja akkor az bűn, ha az államot (szabadalom, stb.) használom ilyen dolgokra az meg még nagyobb bűn. Erre alapozva a tudást nem lehet lopni sem (mert nem tulajdon).
Különben az egész világ nem más mint egy PRIVILEGE_GRANTING_SCHEME manipuláció. Ha valaki valamit kitatál (ahogy mondod építve számtalan más ötletre, találmányra) akkor az általában azt hiszi, hogy most neki nagyobb a pöcse és mindenki másnak az ő háta mőgé kell emiatt állni. Az a leghatékonyabb, legigazságosabb ha valaki a tudását, találmányát alkalmazva valamit előállít és azt eladja a piacon és ebből származik neki a haszon. Sajnos sokan nem akarnak dolgozni, azt hiszik, ha valamit kitaláltak joguk van másokat korlátozni és ez által magas jövedelmet élvezni (pedig nincs) - és az állam sajnos erre lehetőséget ad nekik (szabadalom stb.).
Egyébként az egész dolog a licenszeken alapszik, ha a licensz nem engedélyezi a térítés nélküli alkalmazást akkor azt be kell tartani. Ne keverjük össze a tudást egy szoftverel vagy filmel vagy zenével.
Ezt levonva a többivel amit mondtál 100% egyetértek. Tanácsolom, hogy összpontosíts Karl Popper kritikus racionalizmusára és ha lehet kerüld a naív racionalizmust... az utolsó mondatod ugyanis nagyon is rávilágit erre a hiányosságra.