Vimánák, ősi asztronauták, elsüllyedt kontinensek, elpusztult civilizációk
-
Pares #1120 A Ráksaszák
Amikor a világ még fiatal volt (hmmm), élt egy ördögi fajzat, a ráksaszák népe. Ijesztő külsejű, iszonyú erejű óriások voltak. Elszaporodtak, és rendkívüli hatalomra tettek szert.
[...]
Az Égiektől kapott javakat azonban sötét célokra fordították. Irigyelték az istenek hatalmát, s arra törtek, hogy maguknak szerezzék meg a világ uralmát (szóval akkor nem is istenek voltak ezek, hanem inkább uralkodók... mert ugyebár egy szentlélekszerű mindenható Jóistent hogyan lehet letaszítani bármiféle trónról?). Egyre jobban elbizakodtak. Előbb az istenek híveit (szolgáit), az embereket kezdték üldözni és pusztítani, mert tudták, hogy (!) az emberek áldozati ajándékai nélkül az istenek nem élhetnek (micsoda áldozati ajándékok ezek? az istenek nem élhetnek nélkülük, ráadásul még világuralomra is lehet vele törni... csak nem valami nyersanyag, ásvány, üzemanyag, amit a szolga emberek bányásztak a Földön?).
[...]
Visnu meghallgatta esdeklésüket (az embereknek), hiszen már megelégelte a szörnyek rémuralmát. Az (!) égi hadak élén lesújtott a ráksaszákra. Föld és Ég remegett az iszonyú összecsapástól, de a félelmetes szörnyetegek hasztalan küzdöttek, az isteni fegyverek legyőzték őket.
[...]
De Rávanát nem elégítette ki az, hogy fegyvertelen, gyönge áldozatokon töltse ki dühét. Nagyravágyó, vad szívében magasabbra törekedett. Egy napon, amint a vadon egyik tisztásán üldögéltek (és most figyeljetek!!!), fejük fölött csodálatos, ragyogó légikocsit pillantottak meg. Anyjuk fogcsikorgatva mutatott fel rá: "Az Égiek műves mestere alkotta ezt a légjáró szekeret Kuvérának, aki most a ráksaszák birodalmát bitorolja!" (Ennél már nem is lehetne egyértelműbb...)
[...]
Brahmá azzal kárpótolta Kuvérát, hogy a Világőrök közé emelte. Észak őrizőjévé tette, s az egekig nyúló Méru hegyen adott neki új otthont, népével, a jaksákkal együtt. Rávana diadalmaskodott, megszállotta a Lankát, elfoglalta a csodás palotát, s a (!!!) légjáró kocsira is rátette a kezét. De használni nem tudta, mert akarata önző volt s elvakult, nem támogatta a gondolkozó belátás (talán ez azt jelenti, hogy gondolattal lehetett csak irányítani ezt a repülő szerkezetet?). Megelégedett azzal, hogy a csodálatos repülő járművet elragadhatta az istenektől (kell ennél több? lesz még...).
[...]
S a szörnykirály most már annyira legyőzhetetlennek tudta magát, hogy az istenek ellen fordulva megrohanta rémséges hadai élén Szvargát, Indra istenkirály égi erősségét (szóval ez egy támadható objektum volt). Hiába küzdöttek a mennyei seregek, Rávana legyőzte őket, fia pedig magát Indrát is foglyul ejtette, s azontúl az Indrazsit - "Indra legyőzője" - nevet vette fel (győztek, és a kapitányt is elfogták). Mérhetetlen váltságdíj árán az istenek kiváltották ugyan királyukat a ráksaszák fogságából, de fogcsikorgatva gondoltak megszégyenülésükre. Együttesen járultak Brahmá elé, s elpanaszolták a maguk és a világ nagy baját...
[...]
Ezért hát ti, istenek, hozzatok létre lenn a Földön félisteni fiakat, hogy nagy vitézek növekedjenek fel egy időben a megváltó hőssel. S a természet egyszerű gyermekei között is gondoskodjatok olyan nemzetségekről, amelyekben isteni erőtök egy része él, hogy az idők teljességében a hivatott hőst támogathassák.
Dasaratha Fiai
A főváros maga Indra mennyei honával vetekedhetett, pompás volt, nagy, gazdag és ragyogó.
[...]
A királyi kastély előtt villogó tekintetű, bronz testű, izmos harcosok álltak őrt,...
[...]
Végtére a király, bráhman papjainak tanácsára, elhatározta, hogy bemutatja az isteneknek a legnagyobb, leghatásosabb (?) áldozatot, az asvamédhát, a szent lóáldozatot.
[...]
Így növekedtek fel Dasaratha fiai, s amikor a nagy szent látta, hogy minden férfias kiválóság, minden szellemi képességgel együtt, teljes fénnyel ragyog bennük, (!!!) nagy erejű égi fegyvereket kért és kapott részükre az istenektől (primitív, tudatlan embereknek mégsem adhattak minden tanítás nélkül tömegpusztító fegyvereket a kezébe).
[...]
Az istenektől nyert fegyverek az emberi kezekben csodát műveltek. A hegyes nyílvesszők egész sor ráksasza fekete szívét ütötték keresztül, a félhold alakú, élesre köszörült nyilak pedig sziszegve szelték le a fogukat vicsorgató rémek fejét.
[...]
De Ráma és Laksmana éles harci korongjai a levegőben kettéhasították a szálfákat, gerelyeik pozdorjává zúzták az óriási köveket...
[...]
És Rávaná rémítő harcosainak bozontos mellét rettegés szállta meg, félelem ült ki vérben forgó szemükbe, és rikácsoló ordítással menekültek a halálos fegyverek elől.
[...]
Siva egykor Dzsanaka egyik ősének ajándékozta félelmetes kézívét.
Szítá
A király intett, és erős férfiak a térségre vontatták a vasszekeret, amelyen az isteni kézív nyugodott.
[...]
Óriási méretű, ijesztő fegyver tűnt elő. A kézív csaknem kétszer olyan hosszú volt, mint egy jól megtermett férfi, vastagsága izmos karral vetekedett, és széles rézveretek tették még szilárdabbá.
[...]
A próbatétre megjelent daliák is köréje sereglettek, és amikor meglátták a rémítő fegyert, egyszeribe elpárolgott minden önbizalmuk.