Vimánák, ősi asztronauták, elsüllyedt kontinensek, elpusztult civilizációk
-
Pares #1119 A Vízözön és a Hal
A Világnapon belül a földi körben hetvenkét nagy korszak váltja fel egymást, és mindegyik ilyen korszak végén rövidebb ideig tartó átmenet, éjszaka borul az alsó világra. Minden korszakban egy-egy magasra fejlődött értelem irányítja eme kör életét. Nevük: Manu.
[...]
A királyt elfogta az ámulat, s úgy vélte, nem közönséges hallal van dolga. "Csakis valamilyen istenség lehet" - gondolta magában, és teljesítette a hal kívánságát. Mielőtt azonban a hal eltűnt volna a tengerben, így beszélt Szatjavratához: "Tudd meg, derék király, hogy mához egy hétre a Pralaja (az átmenet a két korszak között) éjszakája égszakadással árasztja el a Földet, és a víz a legmagasabb hegyeket is elborítja. Minden életnek el kell pusztulni a vízözönben. Ám te ne félj! Építs nagy bárkát, vidd be magaddal a hét ős Életfakasztót, minden állatfajból egy-egy párt és minden növény magvát. Amidőn az emelkedő özönvíz megmozdítja a bárkát, ott leszek én s velem egy kígyó. Kössed a bárkát a kígyóval hozzám, s én majd baj nélkül átvezérlem az éjszaka pusztulásán!"
[...]
Végre felderengett az új korszak hajnala, s a vízözön apadni kezdett, míg aztán egy napon a bárka fennakadt egy magas hegy tetején.
[...]
Szatjavrata hálásan, alázatosan borult le a hal előtt, ez pedig feltárta a mélységes titkot: "E hal formája igaz valómat leplezi: Visnu vagyok, a lét fenntartója, az élők gyámolítója, az igazak megmentője. Ismerd meg a nagy rendet: időről időre alászállok, és testet öltök, hogy legyőzzem a bajt, és helyreállítsam a rendet. A jelen nagy korszak folyamán ez volt az első alászállásom, ám ezt még több fogja követni, amikor eljön az idejük."
A Tejtenger kiköpülése és a teknősbéka
Az istenek tudták, hogy az (!) ő életüket is veszélyek fenyegethetik, s arra törekedtek, hogy megszerezzék a halhatatlanság italát, az amritát.
[...]
Indra és az istenek széltében-hosszában bejárták a világot (szerintem itt univerzumként értendő), és kifürkészték, hogy a nagy déli tenger rejti az örök élet italát és minden kívánatos javakat: Tejóceánnak nevezték ezt a tengert...
[...]
Elhatározták, hogy kiköpülik a Tejtengert, de tisztában voltak azzal, hogy ezt a rendkívül nehéz feladatot a maguk erejével nem tudják végrehajtani. Visnu tanácsára tehát tárgyalásba bocsátkoztak az ellenistenségekkel, az Aszurákkal...
[...]
A Tejóceánból nyert páratlan javak még ragyogóbbá, még boldogabbá tették az Égiek körét, és Indra kápráztató csarnokában vidáman lakoztak az istenek.
[...]
Szvarga fényes lakói önfeledten élvezték halhatatlan létüket, s nem gondoltak arra, hogy az Aszurák fenekednek ellenük.
A Föld megmentése és a vadkan
Hiranjáksa és Hiranjakasipu olyan őszinte hódolattal tisztelte a Lét Fenntartóját, hogy a Legnagyobb istenség maga mellé vette, s mennyei palotájának ajtónállóivá nevezte ki őket. A két óriási erejű kapuőr híven teljesítette megtisztelő feladatát. Az Ősbölcsek előtt nyitva állott a Menny; szabadon, korlátozhatatlanul járhattak-kelhettek a Három Világban (érdekes Mennyország ez...), hiszen ők vitték-hozták az istenek üzeneteit. Otthonosan mozogtak a Földön, az emberek között s az Égben, az istenek körében is (ezek szerint ahogy a Föld, úgy az "Ég" is valamilyen objektum volt, ahová el tudtak utazni). Egy alkalommal éppen Visnu elé készültek járulni, aki mindig szeretettel és az érdemeiket megillető becsüléssel szokta fogadni őket. De a két hatalmas ajtónálló nem tudta, hogy jelentés nélkül beléphetnek a Világ Urához, s elutasították a Risiket. Hiába érveltek és hivatkoztak ősi jogukra, a kapuőrök egyre türelmetlenebbül léptek fel, és végül erőnek erejével kituszkolták őket. Az Ősbölcsek haragra gerjedtek, különösen Durvásza, aki különben sem volt éppen béketűrő (a kis morcos), és megátkozta a két tiszteletlen Daitját: "Süllyedjetek alantasabb létformába, és szülessetek meg odalenn!" (száműzték őket a Földre?) A nagy szentek átkát maga Visnu sem tehette többé hatástalanná (érdekes egy "mindenható" fő-fő-fő isten ez is); a két Aszura nyomban lehanyatlott az alantasabb létsíkra, és a földi körben születtek új életre.
[...]
Hiranjáksa folyton azon törte a fejét, hogyan árthatna az Égieknek. Egyszer aztán eltökélte, hogy kiemeli helyéből a Földet (hogy micsoda?). Úgy is tett, fogta a Földet, és lehurcolta az alvilág mocsarába, a sötét víz mélyén rejtette el, mindenestül, népeivel, városaival, tengereivel, folyóival, hegyeivel, síkságaival együtt (talán utalás egy globális lázadásra?). Nagy lett a riadalom a mennyei körben. Az istenek tanácstalanul, zavarodottan álltak, nem tudták, hogyan segíthetnek a világraszóló bajon (gyenge istenek ezek). Végül testületileg a Lét Ura elé járultak, és esdve kérték, állítsa helyre a rendet. Visnu erre (!) mérhetetlen nagy vadkan (bazi nagy inváziós hajó) alakját öltötte magára: ez volt a harmadik megtestesülése. Alászállott a mélybe, lemerült az alvilági mocsárba. Feltúrta a fekete iszapot a mocsár fenekén, és egyszerre rátalált az eldugott Földre (ez az erkölcsileg megromlott emberiségre is utalhat szerintem). Óriási agyaraival kiemelte az iszapból, és felszállott vele a verőfénybe.
[...]
Az istenek örömujjongva fogadták a csodálatos vadkant és a (!) visszanyert Földet...
[...]
Nem is merte többé semmiféle sötét erő bántani a Földet!
A Törpe-megtestesülés
(Bali) Mély áhítattal hódolt Visnu előtt, és hosszas elmélyedésével olyan erőket halmozott fel szellemében, hogy a Föld leghatalmasabb királyává lett.
[...]
Már kilencvenkilencszer mutatta be a (!) leghatásosabb áldozatot - amelyet a legnagyobb királyok is csak egyetlenegyszer szoktak volt bemutatni -, hogy általa világuralomra tegyen szert (mégis miféle áldozat ez? mert hogy nem állat vagy ember, az biztos). Mert az elmélyült vezeklés, a gondolat nagy összeszedettsége s az ennek segítségével végrehajtott áldozat olyan ellenállhatatlanul eredményes, hogy még az istenek is kénytelenek főt hajtani előtte.
Csatabárdos Ráma (a kedvencem)
Számtalan évezreden keresztül (?!) zavartalanul állott fenn a Földön a törvény, amelyet Brahmá, adott az embereknek.
[...]
De amint a második nagy földi korszak beköszöntött, az erény is fogyatkozni kezdett.
[...]
Dzsamadagni, az egyik Ősbölcs,... Érdemeiért neki ajándékozták Kámadukhot, a csodatevő tehenet, amelyet az Égiek a Tejóceán kiköpülésekor nyertek, s eleve az Ősbölcseknek szánták. A titokzatos tehénnek megvolt az a képessége, hogy jogos tulajdonosát ellássa mindennel, amit csak kívánhatott.
[...]
Dzsamadagninak volt egy fia, aki a Ráma nevet viselte. Amikor felserdült, atyja elküldte Kasjapához, az Egekben s a Földön egyaránt tisztelt ősi nagy bölcshöz, hogy vezetésével minden tudományban gyarapodjék.
[...]
(Dzsamadagni mondja a királynak, aki el akarja venni a tehenet) Amikor az Égiek nekem adták ezt a tehenet, megparancsolták, hogy senki másnak nem engedhetem át. Kérj valami mást. A király haragra gerjedt, és megparancsolta vitézeinek, hogy erőnek erejével vigyék el a tehenet. De a tehénke megcsúfolta őket: szarvával távol tartotta a harcosokat, s amikor azok fegyverrel támadtak reá, elpusztította őket (csak úgy... aggresszív egy kistehén ez...).
[...]
Azután egész seregét küldte a tehén ellen, hogy elhurcoltassa. De Kámadukh egyszerre a levegőbe emelkedett és eltűnt (ennyit a kistehénről...).
[...]
Visnu tündöklő csatabárdot nyújtott Rámának, s a Világfenntartó hatodik megtestesülése hódolva vette át az isteni fegyvert.
[...]
Elérte a királyi székvárost, amely előtt közeledtének hírére már megszámolhatatlan seregek élén várta a dölyfös uralkodó (ennyire féltek Rámától, aki egymagában meg néhány pappal volt? ja, az istei fegyver...). Szörnyű csata következett, de hiába védte ezer és ezer vitézi kar a vakmerő királyt, Csatabárdos Ráma és hívei megverték a seregeket, hullahegyeken gázoltak át, és végül a bráhman ifjú (Ráma) párviadalban leterítette magát Kártavírját is. A király elestének hírére mindenfelé fegyverre kaptak a ksatriják, hogy bosszút álljanak a vakmerő bráhman-ivadékon. Ráma ekkor megfogadta, hogy minden harcos rendbelit kiirt a világon (juj)! Ellenállhatatlan csatabárdja előtt elhullottak a vitézek, és végül a titkon benne lakozó Visnu maga intette, hogy elégedjék meg a bosszúval (túlzásokba esett a mészárlással az isteni szuperfegyverrel),...
(Folytatása következik...)