• NEXUS6
    #112
    Bocsánat, talán nem voltam egyértelmű!
    Amikor az előző hsz-em elején feltettem azokat a kérdéseket, akkor azt jeleztem, hogy ezek relatív fogalmak, profit, árfolyam, mikortól agresszív egy tevékenység, vagy amit te is mondasz, mi a munkaerő valódi értéke? A kapitalizmus arról szól, hogy minden annyit ér, amennyit megadnak érte. Ami azt jelenti, hogy az a nyerő aki ugyan azért a legtöbbet sajtolja ki a piacból.

    Más rendszerek nem pénzben mérik a dolgok értékét, hanem hogy egy-egy meghatározott funkciónak megfelelő működőképes rendszer tudnak-e építeni, működtetni. Az oroszoknál ez a kitűzött katonai stratégiai cél, a jóléti államoknál meg a társadalom szociológiai jellemzői. Nem relatív hanem konkrét értékek. Talán nem dinamizálja annyira a társadalmat és a gazdaságot, ha ilyenben mérjük a hatékonyságát, de nem is egy szétfolyó csak az adott gazdasági időszakra értelmezhető értékeket kapunk. Az hogy hány gyerek analfabéta 1000-ből és ez mennyibe került igen csak konkrét számok. Miközben hogy mennyi eladott termékünk van és mennyi profitot termeltünk az mindig a piac más számai szerint értelmezhetőek pozitív, vagy negatív értékként.

    A totális és teljesen átjárható piacról bemutatott látomásod túlságosan idealizált. A társadalom működése szempontjából kifejezetten kívánatos, esetenként, hogy a tőke ne áramoljon szabadon. Pl hosszú idő alatt sem megtérülő infrastrukturális beruházásokat a tőke általában hanyagol, hacsak oda nem csalogatják, vagy oda nem kényszerítik. Ha Magyarországon nem fizetnének kb 3X-os árat az autópályáért, akkor a tőka messzire elkerülne egy évtizedek alatt sem megtérülő kockázatos projektet. Csakhogy jelenleg az autópálya egyet jelent gyakorlatilag az ajándék pénzzel.

    A világban valóban néhány fajta folyamat van jelen szerintem is, de ez nem szoci vagy konzervatív esetleg liberális irányzatok mentén zajlanak.
    Az egyik folyamat megpróbálja a társadalmat a tőke szolgálatába állítani, a másik jelenleg sajnos háttérbe szoruló folyamat, a tőkét próbálja a társadalom szolgálatába. Az egyik a káoszt szolgálja, a másik a rendet.
    Nagyjából összevissza próbálnak szocik, liberálisok és konzervatívok ebben a helyzetben eligazodni, csak éppen a változások dinamikája nem a régi dimenziókban zajlik.

    Szerintem a jövő az lesz, hogy lesz a társadalomnak egy jól leírt struktúrája. Lesz olyan része, részei, ahonnan a verseny, a tőke egyszerűen ki lesz tiltva, mert az ő szempontjai ott nem érvényesülhetnek. Az állam, a piac, és a civil társadalom valszeg jobban el fog különülni, mindegyiknek meg lesz a maga fennhatósága és nem próbálják egyiket a másik kárára kiterjeszteni.

    Ahhoz viszont, hogy ezt meg tudjuk tervezni, tudnunk kell azt, hogy mit akarunk elérni a társadalommal magával, mint az emberi tevékenység legmonumentálisabb termékével!?
    Amíg nem tudjuk a választ, addig a kormányzás mindig a pillanatnyi érdekek diktálta irányoknak megfelelően változik, de trendszerűen valami sötét baljós vizek felé viszik az emberiség hajóját.