#103
Ok, de mi az a ragadozó?
Mi különbözteti meg a jogos profitot, a túlzott mértékűtől? Mi különbözteti meg az elfogadható munkabért és juttatásokat, a kizsákmányolástól?
Ez egy dinamikusan változó, kaotikus környezet és a ragadozóknak a legnagyobb érdeke, hogy minél jobban az legyen és ebben el tudjanak rejtőzni. Most is vannak olyan szabályozók amik a monopóliumok megregulázásától kezdve a dolgozó kizsákmányolásának tilalmán keresztül arra hívatottak, hogy a rendszer élhető legyen. És az is ha pl a XIX. szd ipari nagyvárosokat nézzük. Csakhogy a trend egyáltalán nem a javulás, hanem abba az irányba látszik mutatni, ami az általad ragadozóknak nevezett szereplők elszabadulását eredményezheti.
Sok tényező vezethet egy ország eredményeihez. Az általad kiemelt dolog, ami a skandináv államok speciális gazdaságpolitikáját jellemzi szerintem csak egy.
Fontosak a kulturális gyökerek, fontos az ország regionális és világpolitikai biztonsági helyzete, meg egy csomó dolog. Fontos, hogy a skandináv országokban valamiért a gazdasági és politikai résztvevők megegyeztek ebben a rendszerben és nem próbálják túlságosan gyengíteni. Elvi síkon semmi akadálya nincs, hogy holnaptól egyszer csak mi is bevezessük a skandináv modellt. Leszámítva, hogy nincsen meg a kulturális háttere az emberek fejében, a multik kivernék a hisztit az elmaradt extra profitjuk, meg amiatt, hogy ki kell nyalni a dolgozó seggét. A politikusaink, mint elefánt a porcelánboltban mozognának egy ilyen rendszerben és totálisan en block alkalmatlanak egy ilyen rendszer kiszolgálására.
Igen lehet most ezen vitatkozni, hogy mennyire fontos egy némileg más elosztási rendszer, de tök mindegy, hogy most allokációnak vagy minek nevezzük, egy ilyen rendszer önmagában még nem biztosítja az adott ország gazdaságának nagyobb hatékonyságát, vagy az elosztás igazságosságát. Ha az előbb említett tényezők ez ellen hatnak.
Valamiért a skandináv országok a kegyelem olyan állapotában vannak, hogy náluk a legszebb ez a kapitalizmusnak nevezett rendszer, de ez ettől még kapitalizmus. Érdemes néhány infót begyűjteni pl svédektől, szinte ugyan azok miatt nyühögnek, mint pl a magyarok és mennek át Norvégiába melózni. A xar ugyan az csak a mérték más. Ja és ott se várható hogy a helyzet javul társadalmi igazságosság, egyenlőség tekintetében, hanem épp ellenkezőleg, romlik, csak magasabb szintről indultak, és a mérték is kisebb.
Az amcsi szövetségi költségvetésnek ha jól tudom jelenleg is olyan 10%-át képezik a védelmi kiadások. A hidegháború alatt ott is magasabb lehetett ez a szám, sőt a civil tárcák költségvetésének is jelentős részét képezték olyan projektek, amelyek védelmi célt (is) szolgáltak.
Szal ugyan rá tudtak volna tenni még egy lapáttal, de azért ez a 10X erősebb hadsereg kicsit túlzó. Egy orosz gyár a speciális hadi alkatrészeket tonnaszám ontotta magából és gyak előállítási áron került elszámolásra a költségvetésben. Az amcsi hadi célú üzemek mindent megtehettek ugyan a minőség érdekében, viszont emellett akár szinte csillagászati árat kérhettek el bizonyos dolgokért, amit a seregnek szállítottak. Nem lehetséges tényszerűen a két rendszer hatékonyságának összehasonlítása pont a hadfelszerelés előállítás tekintetében.
Az oroszoknak a '70-es évek közepére a világ elpusztításához többszörösen elegendő atomrobbanó fejük volt, és annyi tankjuk, hogy hagyományos háború esetén a kitörés után 2 hét múlva Gibraltárnál integettek volna az angoloknak.
A hadsereg építésénél nem a profit a cél, hanem hogy meglegyen az a képességű fegyverrendszer, amit karnak és ennyi. Az '50-es években ezért volt pofára esés az amcsiknak, az ő roppant drága csilivili interkontinentális bombázó flottájukkal szemben az oroszok felmutattak néhány ICBM-et, ami töredék árba kerül, de hatékonyság tekintetében kb ugyan annyit ér.
És itt visszakanyarodhatunk a skandináv modellhez. Mi a közös abban és az Szovjetunióban? Az, hogy nem bizonyos gazdasági szereplők profitmaximalizálása áll a rendszer központjában, hanem más pénzben kevésbé hatékonyan mérhető tényezők: az egyiknél az életminőség általában, a másiknál a hadsereg ütőképessége. Ilyen szempontból egyik sem kapitalizmus.
Sőt talán az is kimondható, hogy egyik rendszer sem az, ahol a gazdasági/pénzügyi/ragadozók tudatos megfékezésére törekednek.
#103