#5
Ugyanazért, amiért a Dream Theathernek a saját dalait meg kellett nyirbálni, hogy rádióbarát legyen anno '97-ben, amikor kiadták a Falling Into Infinity c. albumukat. Valaki bebeszélte nekik, hogy milyen jó lesz az, ha egy egyébként rétegzenét (progresszív metal) játszó zenekar dalait játszaná a rádió, csak le kell egyszerűsíteni a dalokat, egy-két slágergyárost be kell vonni a munkába - ez meg is történt; azt a Desmond Child-ot bízták meg néhány dal "slágeresítésével", aki régebben Bon Jovi és Alice Cooper albumaira is írt dalokat. Ezenkívül a 7-8-1... akárhány perces dalokat megnyirbálták, hogy max 4 és fél perc legyen, mert a rádióban ennyi van szánva egy dalra.
Így lett egy olyan albumuk, ami se Dream Theater nem volt, sem sláger nem lett, és ezeknek a megalkuvásoknak ellenére sem játszották a rádiók és nem kerültek fel a dalok a slágerlistákra.
Ezek után a Dream Theater folytatta a saját jól bejáratott koncepcióját, és a világ legjobb progresszív metal albumait adta ki, és fütyült rá, hogy nem játsszák a rádiók. Jól keresnek ők anélkül is.
Ebből a tanulság: hihetetlenül ostoba dolog megnyirbálni a számokat. Pont a lényeget szokták kivágni belőle (pl hosszú páros vagy felváltott szólók).
#5