#47
"Öregem, te ezen mennyit gondolkodtál, hogy ezt összehozd?"
Sokat nem kellett, eléggé adta magát. Mindig abban a bekezdésben szenvedsz, hogy nem érted, amit írok, amelyikben megpróbálod osztani, hogy én nem értem. Röhejes, szánalmas kapálózás.
"A hangok mondják az agyadban ezeket vagy simán csak Te találod ki? "
Igen, a hangok... :D Á, bazmeg, ennyi telik tőled, ez nagycsoportos szint a max, amit össze tudsz hozni?
"Mivel nem vagy tisztában azzal, hogy miket írsz és arra sem veszed a fáradságot, hogy esetleg elolvasd, akkor mit regéljek? "
Ugye nem kell elmagyaráznom, hogy hol tévedtél? Az egy dolog, hogy TE nem vagy vele tisztában, miről beszélek. De ismét szólnék, hogy ne próbáld belém vetíteni a frusztrációidat! Nem veszem a fáradtságot, hogy megértsem a saját mondandómat? Kissé elfáradtál, komplett faszságokat beszélsz... Menj, pihenj le, vedd be a gyógyit, aztán ha elkezd hatni, csak akkor gyere vissza!
"Tényleg? De jó nekem! Kár, hogy az ív nem ezt mutatja... "
Eheh, mármint te úgy érzed. Ennek ellenére objektíve nagyon csúnyán szopod a faszt itt...
"De, hogy megnyugtassam a lelked, egyúttal gratulálok, hogy ennyi idősen, azzal dicsekedsz, hogy milyen faszán tudsz flémelni. Egész biztos sokra vitted ennyi ésszel..."
Eheh, megint nem sikerült az olvasási feladat. Ha nem tűnt fel, nem a saját képességeimet méltatom(tudod, a magyar nyelvben ezt hívják dicsekvésnek), hanem a tieidet minősítem. Épp az ellentéte. Sebaj, majd ha nagy leszel, menni fog ez.
"Ezt a témát kitárgyaltam, de nyugodtan beszélj magadban. "
Na, nagyonokos, amíg itt vagy, és pattogsz, addig nyilván nem magamban beszélek... Eheheh.
Mondjuk az nem lep meg, pártzombikám, hogy nálad azt jelenti "beszélgetés", hogy beleüvöltöd a világba az ostoba faszságaidat, aztán becsukod a füled... De asszem ez megint csak téged minősít...
#47