#123
Én olyan példákat tudnék mesélni a közvetlen környezetemből, amikor a munkát kereső, makulátlanul tiszta és becsületes cigány nő személyes érdeklődésére a meghirdetett munkahelyet állítólag már betöltötték - de 20 perccel később, amikor telefonon én érdeklődtem, már újra szabad volt.
Vagy amikor ugyanez a cigány nő egy álláshirdetésre telefonon megkérdezte, baj-e az, hogy cigány. A válasz határozott igen volt, majd a hirdető letette a telefont.
Mindkét esetnek személyes tanúja voltam, mielőtt még valaki azt írná, hogy ez csak szóbeszéd.
Szóval az egy dolog, hogy sokan teli szájjal harsogják, hogy a cigányok nem akarnak dolgozni és igen sok cigánynál tényleg ez a helyzet. De az is igaz, hogy gyakran a dolgozni akaró cigányt előítéletből nem veszik fel munkára.
"de épeszű ember nem gondolhatja, hogy ezt az agresszió és a szélsőjobb fogja megoldani, az még egy országban sem tett semmilyen pozitív változást, csak nagy társadalmi traumákat okozott...."
De azzal sem értek egyet, hogy a hallgatag tűrés eredményt hoz. Szerintem szükség van a kemény fellépésre is, de egyben egyértelmű és valós lehetőségeket is fel kell kínálni a tanulni és dolgozni akaró cigányoknak. És igenis támogatni kell azt, akit különben épp a saját családja kúzva vissza a posványba. Ez persze nemcsak cigányokra áll, hanem magyarokra is, mert ilyenek is vannak.
Tudsz valamit az említett cigány kislány későbbi sorsáról?
#123