„138. Szóösszetétel révén gyakran keletkeznek hosszú szavak. Ezeket bizonyos esetekben
célszerű kötőjellel tagolni, hogy könnyebben olvashatók legyenek.
A két egyszerű közszóból alakult összetételeket egybeírjuk: asztallap, felezőegyenes, matematikatanítás,
nitrogénasszimiláció, paradicsomsaláta, televíziókészülék, teljesítménynövekedés
stb. De: sakk-kör stb. (Vö. 62.)
A kettőnél több szóból alakult (úgynevezett többszörös) összetételeket általában ugyanúgy egybeírjuk,
mint a kéttagúakat: cseppkőbarlang, gépkocsivezető, ivóvízellátás, készruhaáruház,
pénzügyőrlaktanya, rádiószaküzlet, úttörővasút, nyersolajmotor, rendőrjárőr, barnakőszénkoksz,
mértékegységrendszer stb. – A hat szótagnál hosszabb többszörös összetételeket azonban már
többnyire kötőjellel tagoljuk két fő összetételi tag határán: csapatzászló-avatás,
dokumentumfilm-bemutató, könyvritkaság-gyűjtemény, tornász-csapatbajnokság, munkaerőnyilvántartás,
foszforműtrágya-gyártás stb.
Az egyébként szabályos, de túlzottan hosszú összetett szavak szerkezetes megoldással
elkerülhetők: tervezőiroda-vezető = a tervezőiroda vezetője, gépkocsivezető-tanfolyam
= gépkocsi-vezetői tanfolyam stb.
Az úgynevezett szótagszámlálás szempontjai a következők: Szótagszámon az összetett szó jel
és rag nélküli alakjának szótagszámát kell érteni: cserépedénygyártás, cserépedénygyártásnak,
cserépedénygyártásban; honvédemlékmű, honvédemlékműveink; stb. – A származékszók
képzőeleme azonban beleszámít a szótagszámba: kerékpárjavítás, kerékpárjavításokat;
élelmiszerkészlet, élelmiszerkészletüknek; de kerékpár-javítási, (bőséges) élelmiszer-készletű
stb. – Gyakorlati megfontolásból az igekötők közül csak a két vagy több szótagúakat tekintjük
külön összetételi tagnak: előadó-művészet, kölcsön-visszafizetés stb.; de: befogadóképesség,
állománykiegészítés stb.”