halgatyó#11
A légkör párolgása már régóta ismert, először gyermekkoromban olvastam róla (kb. 40 éve) Ami ebben a cikkben új, az a párolgás mechanizmusa.
A "régi" mechanizmus alapelve egyszerű (bár számítása már korántsem!): bármely gáz egy adott hőmérsékleten egy bizonyos ÁTLAG sebességgel mozgó részecskékből áll. Ám az átlagsebességhez (vagy ami ettől kicsit különbözik: a leggyakoribb részecske-sebességhez) képest VÉLETLENSZERŰEN kisebb vagy nagyobb sebességgel mozgó részecskék is vannak. Az átlagtól minél eltérőbb sebességű részecskéket keresünk, annál kevesebbet fogunk találni, de mindig lesz egy kevés, még 10-szeres átlagsebesség fölött is.
A légkör felső rétegében a napsugárzás (főleg az UV) hatására atomos gázok is elég jó arányban jelen vannak, ezek részecskesebessége átlagban másfélszerese a molekulákénak, ezért a légkör párolgását ezek okozzák leginkább.
Köztük elsősorban a legkönnyebb részecskék: a HIDROGÉNATOMOK. Ugyanis ezek repkednek a leggyorsabban, így ezeknek lesz nagyságrendekkel nagyobb esélyük a szökési sebesség elérésére.
Ez volt a régi, érthető modell.
A jelen cikkben adnak egy másik párolgási mechanizmust. Ám két okból van hiányérzetem:
1.) Nem magyarázzák meg, hogy miért nem a hidrogén párolog inkább.
2.) A cikkből SEJTENI LEHET (sajnos, direktben nincs kijelentve) hogy ez valami számítás eredménye. A mérési adatokat hiányolom (űrszondák, részecskék fajtái, sebessége, sebességek iránya a Föld környezetében).
A téma fontosságát valószínűleg valamennyien érezzük. Nem a Vénusz és a Mars légköre az igazán fontos, hanem a miénk.