A gyártók általában többé-kevésbé szövetségeket alkotnak, és úgy lépnek fel ezekben a kérdésekben. A szabványok többsége mögött ilyen szövetségek állnak. Az együttes fellépésükkel képesek a közmegegyezés látszatát kelteni sokakban, de a lényeg ettől még ugyanaz.
Az igazán erős kutyák nem fognak össze másokkal. Például az Apple, régebben az IBM játszott ilyen stílusban. Az ilyen piaci szereplőket csak nagyon komoly piacvesztés kényszerítheti rá a birodalmuk (többnyire részleges) megnyitására, mert még akkor is magasabb a profitjuk, ha lassan zsugorodik a birodalmuk.
Végül szélsőséges esetben még egyazon cégen belül is sokféle illesztési szabvány burjánzik. Ennek ugyanaz az oka, mint a gyártók és termékgenerációk közötti inkompatibilitásoknak. Azt, hogy mekkora szeletekre osztják a piacot, a profitmaximalizálás szempontjai alapján határozzák meg, a körülményeket figyelembe véve (mit engednek meg az előírások, mit tehetnek meg a versenytársaink ellenében).