#18
A gondolatmeneted viszont egy ponton hibás. Nem szabad elfelejteni, hogy akár a festészet, akár a zeneszerzés vagy bármilyen más szellemi alkotó tevékenység alapvetően egy művészeti önkifejezési forma. Az ember elsősorban azért csinálja, mert örömét leli benne; másodlagosan pedig, hogy másokat is elkápráztasson a műveivel. A művésznek rendkívül jól esik, ha kívülállóknak tetszik az ő műve; az ő fizetsége a megbecsülés elsősorban. Természetesen ha mellékesen még pénzt is kap ezen tevékenységéért az nem baj, de az öncélú művészetet ne próbáljuk mindenáron "pénzkereseti tevékenységként" beállítani, tudniillik nem az.
Ha mindenki abból indulna ki, hogy csak akkor "művészkedek", ha valaki fizet érte, a világunk sokkal szegényebb lenne. József Attila sem kapott a kopirájt után nagy zséket, mégis, mennyivel szegényebb lenne a művei nélkül a világ.
Az a nagy büdös igazság, hogy a legtöbb igazán tehetséges művész egyáltalán nem gazdag ember - esetleg lelkiekben -; sokan közülük igen méltatlan körülmények között élnek és halnak meg, de boldogok, mert alkothatnak.
Ezek a jogvédő-cirkuszok soha nem a művészekről szólnak, hanem a zsírfejű, pióca multikról, akik a művészek vérén híznak. Hála istennek, egyre jobban terjednek azok a tendenciák, hogy egy zenész nem tárgyal kiadóval, hanem ráírja a zenéjére, hogy szerzői kiadás és úgy terjeszti, ahogy tudja. Csakhogy sajnos olyan törvények vannak, hogy akkor is fizetnie kell az ArtisJussnak az eladott zenék után, ha nincs is szerződésben egyetlen kiadóval sem. Ez már azért az én szememben egy kategóriába esik a lopással, neadjisten a rablással, hiszen pénzt szed be, és cserébe semmit nem ad. Ez az igazi lopás, nem az, hogy havonta kettő filmet letöltök és megnézek, mert a 42 tévécsatornán nincs mit nézni.
Na, ez utóbbi is megérne egy komplett cikket, úgyhogy ezt majd legközelebb fejtem ki.
#18