Epikurosz#151
Na, lassan elmúlik a homloküreg-gyulladásom, és már van kedvem foglalkozni a dologgal.
Az a gondolatom, hogy a gravitáció az égitestek középpontja felé haladva nő, annyira logikusnak tűnt, pedig régebben én is elolvastam a Wikipédia gravitációról szóló szócikkét, de úgy látszik ez a gondolat nagyon belémitta magát. Egyébként, a Newton által bevezetett gravitáció fogalmát én most hagynám is, annál is inkább, mert csak bajok vannak vele, és visszatérek a lényegre.
Az anyag helyi szinten hajlamos a csomósodásra. Az okosok azt mondják, hogy ennek oka a gravitáció, bár én simán el tudom azt is képzelni, hogy a molekuláris erők a felelősek mindezért.
Ahogy az anyag mind nagyobb tömegben gyűlik össze, gömbszerű alakot vesz fel, ennek oka - ha jól emlékszem -: így a legkisebb a felületi feszültség.
Ahogy haladunk a gömb középpontja felé a nyomás egyre nő. A nagy nyomás hatására a molekulák levedlik elektronjaikat, ez nagy mennyiségű elektromágneses sugárzással jár, ami hőt termel, és végül - kb. 100 millió fokon - beindul a magfúzió, a H atomok egyesülése He-má. A folyamat a gömb magjában indul meg. Lehet itt hablatyolni, hogy a nagy nyomás és a hőmérséklet az ok, de ezeket meg a gravitáció hozta létre. Már, ha létezik egyáltalán gravitáció.
A magfúzió kifelé irányuló nyomást hoz létre, ezáltal a csillag - mert most erről beszélek - egyensúlyba kerül: a gravitációs kompressziót kiegyenlíti a termonukleáris feszítőerő. Ez tart addig, amíg van nukleáris üzemanyag, utána jön az ismert forgatókönyv: ha nincs elég nafta, vörös óriást kapunk, ha sok van, akkor neutroncsillagot, ha nagyon sok van akkor... Na mit kapunk? Egy barackot a fejünkre.
Ha a nyomás olyan nagy, hogy a neutronok is szétbomlanak, akkor kvarkok vannak, tehát megfelelően nagy tömeg esetén kvarkcsillag keletkezik. Az okosok ilyent nem láttak, pedig ez lenne a fekete lyuk. Maga a fekete lyuk elnevezés egy misztikus valami, van egy csomó számítás, ilyen-olyan feltevések, görbült téridő, meg mindenféle marhaság. Holott kézzelfogható a következtetés, hogy az elpusztult csillagok harmadik családja a kvarkcsillag - hogy a kvarkokon túl mi van, azt a jó Isten tudja. Mindenesetre, a kvarkoknak is van térbeli kiterjedésük, így nem keletkezik semmilyen lyuk a térben, pláne nem az időben. Egy sűrű, tömör anyagcsomóról van szó, amelyikre, ha ráböknél az ujjaddal, fájna, mert kemény. Kopp-kopp!