physis#30
Erről azért nem mertem írni, mert nem akartam olyan dogoról írni,amit nem értek pontosan. Olvastam, hogy Sir James Frazer és Marcell Mauss is megemlíti, hogy a mágia és a modern tudomny között vannak analógiák, de még nem értettem meg eléggé mélyen a gondolatmenetüket ahhoz, hogy az érvelést összefoglaljam.
A sintó eszembe jutott, mégis úgy döntöttem még régebben, hogy a szinkretisztikus példák helyett először az intaktabb esetekre koncetrálok (eszkimó, hadza, pápua, busman, csukcs). Nem fogalmaztam még meg magam számára, miért. Szóval a sintóról keveset tudok.
Saját tapasztalatból pedig csak annyit tudok hozzátenni, hogy ha az ember egész nap matekot vagy fizikát tanul, és elunja, nem bírja tovább, ellszáll a termékeny felcsigázó feszültség, akkor néhány eszkimó vagy pápua mítosz tanulmnyozása pont jó ellentsúlyt ad. Szóval utána valahogy újra érdekesnek tűnik a természettudomány. Ez persze csak személyes, szubjektív élmény. A pontos magyarázatát nem tudom.
Talán azért van, mert a két személet egyszerre különbözik is egymástól, de hasonlít is, ezért éppen a megfelelő termékeny feszültséget képzik egymás között. Úgy tűnik, van köztük néhány analógia is, ezért aztán nem megerőltető az elme számára váltogatni a két szemléletet egymást között.
A természeti népek környezetük kiváló megfigyelői, és természetrajzi ismereteiket a szűkös és elszórt növények, állatok gyűjtögetésre használják. A természettudományban pedig a termékeny gondolatok vannak elszórva a meddő spekulációk kézeletbeli lehetséges terében, a természettudos pedig ezekre ,,vadászik'', szintén ,,természetrajzi'' ismeretére támaszkodva.
A matematikában az algebrát a műveletek tanának nevezik. Azonban, mint Safarevics megjegyezte, ez nem teljesen így van. A programozók jól tudják, hogy a legtöbb elvileg elképzelhető struktúra matematikai szempontból teljesen érdektelen és esetleges. Pl. a Java programozók százszámra használják az osztályokat, amelyek egy adott feladat szempotjából fontos mezőket tartalmaznak, pl a bizosított személyek nevét, anyja nevét, korát stb... Ez is struktúra, de matematikailag önamgában érdektelen (bár ki lehet abszrahálni belőle érdekes dogokat, de az már továbblépés). A matematikában ismert struktúrák (csoport, test , háló) hosszas szerves fejlődés során alakultak ki, ahogy a természettudományok igényei és a matematika saját belső logikája alapján összecsiszolódott, hogy éppen ezeket az érdekes, nemtriviális érdekességeket érdemes kiemelni tanulmányozásra. Ezek mint a csillagok a végtelen űr ásító ürességében vannak elszórva a lehetséges, de érdektelen struktúrák között. A matematikus az elvi érdeketelen variációk hatalmas ásító tereit kutatja át, míg kiemeli a néhány érdekes esetet, és ezt teszik a vadász-gyűjtögetők is a maguk közegében.