A szorongás az betegség vagy állapot?
-
#240
Én már talán születésemtől fogva szorongó vagyok.Nemrég megtaláltam az általános iskolás törzskartonomat és már az 1 osztályos bejegyzésnél is olyasmiket olvasni hogy visszahúzódó,nehezen barátkozó stb.Aztán jött egy jobb korszakom,valahogy nyitottabb lettem a világ és az emberek felé,nem is tudom megmondani hogy ez miből is állt,csak azt vettem észre hogy több heverom volt mint korábban és hogy nem agyaltam össze-vissza magamról-igaz a külsőmmel is elégedett lehettem nagyjából.Újabban viszont azt érzem hogy egyre kevésbé vagyok képes megfelelni a hétköznapi elvárásoknak.Mintha kezdenék elbutulni lassan,egyre logikátlanabbul gondolkodom,nincs jövőképem.Olyan végzettségem van amire nem nagyon érzem magam képesnek-illetve semmi elhivatottságom nincs irányában(pedagógia)Viszont ezen kívül nincs normális szakmám ami használható lenne.Most egy gyárban tengődöm igásbaromnak érzem magam közben,és nem látszik a megoldás.Mintha elindultam volna lefelé egy csúszós lejtőn.Erre az érzésre ráerősítettek bizonyos magánéleti sikertelenségek is.Azért majd lesz valahogy,de a proli sorsból nem tudom valaha is kitörhetek-e.Értelmiséginek nem vagyok elég értelmes,munkásnak meg ügyetlen a kezem.Nem tudom mi lesz.Ráadásul még kopaszodok is erősen,a hízás ellen tehetnék de a kopaszsággal nehéz dacolni,az pedig nagyon le tudja rombolni az ember énképét-esetemben mindenképpen.