Shakata#361
Miért kéne nekem, mint kereszténynek a másik hitét elfogadnom, ha egyszer én nem abban hiszek? (Leszögezem, nem azokról az emberekről beszélek, akik valami másban hisznek, hanem magáról a másik hitről.)
Arról már írtam egyszer, keresztény szempontból mit jelent, ha valaki soha nem hallott Jézusról, mégis hisz valamiben. Nem olvastál el elég figyelmesen.
Igaz, MOhammed is hasonlót kínál. Mondjuk egyfelől nem szívesen hinnék egy olyan Istenben, aki gyilkosságra, vagy mások becsapására szólítja fel a híveit, mert akkor mit várunk egy ilyen Istentől? Másrészt, míg arra, amiket Jézus mondott és tett, volt jópár szemtanú, alátámasztják régészeti leletek stb.. addig Mohamed állítása szerint egy barlangban kapott kinyilatkoztatást (ami akár igaz is lehetne) csakhogy senki más nem erősítette meg ezeket, valamint azt sem lehet elmondani, hogy hívei bármilyen önérdektől mentesen csatlakoztak volna hozzá, hiszen hadjárataikban nagyon sokszor nyertek hatalmat egy-egy elnyert terület felett.
"Abban az esetben ha ezeket felszinre is hozod." - ez nem igaz. Maga Jézus mondja, hogy aki gondolatban megkíván egy asszonyt a sajátján kívül, paráznaságot követ el vele a szívében. vagyis eszerint a bűn már ekkor megfogan. Ezzel persze egyáltalán nem azt mondja, hogy a sexuális vágy önmagában bűn lenne. De pont valami ilyen elképesztően nehéz és érthetetlen állítás miatt kérdezik meg a tanítványai: akkor ki üdvözülhet? Mire Jézust: "Ami az embernél lehetetlen, az Istennek lehetséges."
De ez csak kitérő volt.
Maximálisan tolerálom, hogy miben hiszel. Nem személyeskedek, nem tartalak érte sem megvetendő, leköpendő semmilyen embernek. Talán élőben jól el is tudnánk sörözni, de itt most olyan kérdésről vitatkozunk, amiben neked is van egy álláspontod és nekem is, miért kéne engedékenynek lennem benne?
N"a itt el is mondtad a lényeget. A kontroll a lényeg. Ha bennem van irigység (na ez nem nagyon szokott) és ezt áskálódással még mélyebbé teszem az hiba. Azonban ha ez az "irigység" érzés ez átcsap egy egészséges előrejutási késztetésben (ami biztosan mondhatom, hogy istennek tetsző), akkor már jó ponttá kovácsoltad a rosszként indulót." ezt alapvetően elismerem. csak könnyű becsapnunk magunkat, és elég ideológiát a legkönnyebb találni bármihez is. A legtöbb tett, vagy cselekedet amúgy sem önmagától rossz, hanem az emberi szándéktól.
Amúgy pedig nem KELL ebben hinni. Ez talán furcsán hangzik de azt hiszem így van. Isten (tegyük fel eszerint, hogy van) semmiképpen sem megfélemlített imádó-gépeket akar, hanem olyan független, szellemileg magasan álló embereket, akik maguktól ismerik el a nagyságát és szeretik. azt hiszem a keresztények csupán ennek az üzenetét akarják közvetíteni, néha talán kissé erőszakosabban, mint kellene, de a legtöbben nem rossz szándékúan.
Ugyanakkor itt most olyan dolgokról vitázunk, amikben úgysem győzzük meg egymást.
Az élet valóban szép, a bolygónk és világegyetem valóban szép, csodálatra méltó hely, akárcsak minden egyes ember a maga hibáival együtt, sok-sok teljesen másik világ.
Csak azt is gondolom, hogy ennél sokkal több. Mert ha nincs Isten, isteni akarat, szándék az életemmel, ha csak úgy véletlenül vagyok, akkor az életemnek semmi értelme. Ma van, holnap már nincs. Akkor akár ma is véget lehet, mert nem oszt, nem szoroz semmit a világegyetem szempontjából. emiatt én mélyebb értelmet látok benne, de ezt persze nem kell elfogadni.
Zárszó: Elgondolkoztam erről az Ultimate hitről. valóban nem kell egy kikristályosodott, berögzült dogmarendszernek élnie az emberben, de megfelelően szilárd alapok (részben erkölcsi, részben világnézei és még sokminen más) nélkül azt hiszem nagyon könnyű ide-oda fújni az embereket. De ez most csak egy megérzés, most nem tudom konkrétan alátámasztani semmivel.
Viszont egy személyes tapasztalat, gondolat: komolyan szépnek gondolom, azt a szeretetet, amit a családod iránt tanúsítasz, sőt ez az abszolút természtes állapot, úgy gondolom. De sajnos láttunk már olyat, hogy biztosnak hitt doglok elmúltak: család, munka, egészség, barátsgá, otthon, nyelv stb... És akár igaz, akár nem (ezt úgysem tudom minden kétséget kizáróan bebizonyítani) a hit Jézusban egy mindenekfölött álló biztonságot ad. (nem az életünkre, a reménységünkre nézve) Ő maga mondja: "Ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim nem múlnak el." Ez elég bíztató gondolat. Ha pedig tegyük fel, mégsem lenne igaz: mit veszítettem? Semmit. Akkor csak én is kitaláltam magamnak valamit, mint mindenki más, cserébe még jól is éreztem magam.
:)