-
#6051
Tropico 3 Teszt
A Haemimont fejlesztői úgy gondolták, magukra vállalják a nemes feladatot, és a 2001-ben boltokba került, és ott mérsékelt sikereket elkönyvelt Tropico folytatásának veselkednek neki – a második részről azért nem beszélnék most, mert az egy borzasztó kalózos agymenés volt, melynek (címén kívül) semmi köze nincs jelen cikkünk alanyához.
Mivel az eredeti Tropico immáron majdnem egy évtizedes, matuzsálemi cucc, így hát bizonyára sokan nincsenek is tisztában azzal, mivel is van dolguk, mikor meghallják / meglátják a címet. Bár elsőre sokan asszociálhatnak egy Karib-tengeren kibontakozó pornóra, a helyzet sajnos-szerencsére a legkevésbé sem ez: a Kalypso gondozásában megjelent stratégiában egy banánköztársaság bajos mindennapjait egyengethetjük a hidegháború legnyugtalanítóbb éveiben, melyben egy általunk választott diktátor bőrébe bújva kell egyensúlyoznunk a kommunizmus ingoványos politikai talaján. Természetesen ez még nem lenne elég egy „teljesárú” játékhoz, így mindez gazdagon meg van fűszerezve városépítéssel, szociális problémák felvetődésével, sőt, kicsiny karibi nemzetünk érzékeny viszonyával az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval – lesz tehát dolgunk bőven, senkit se csapjon be a sok pálmafa, a mélykék tenger és a trópusi hőség által keltett csalfa nyugalom.
A játék indítását követően az első dolog, ami magával ragadja az egyszeri játékosokat, a fantasztikusan eltalált hangulat. Mivel kis országunkban a Tropico 3 magyar feliratokkal varázsolja el a vásárlókat, még az angol nyelv ismeretének hiánya sem jelenthet akadályt az élvezetben: a program fordítása kiváló lett, tökéletesen visszaadja azt az élt és szarkazmust, mely gyakorlatilag az élmény minden momentumát átlengi – és van egy sanda gyanúm, hogy pont a banánköztársaságok „sajátos” működésének élethű ábrázolása miatt hamar tiltólistára kerül majd az ilyen államok (kínálatban amúgy sem bővelkedő) boltjaiban. A zenei aláfestés szintén minden elismerést megérdemel, igazi karibi muzsikák között játszhatjuk el a mindenkori diktátor szerepét, s ráadásként a botcsinálta DJ még tájékoztat is a legjelentősebb történésekről - bár hallhatóan igyekszik, hogy ne haragítsa magára a kormányt, hiszen ő maga sem szeretne egy véletlen balesetet szenvedni. A hangulat tehát valóban nagyon ott van – az elmondottakat pedig tetézi az a tény, hogy megalkothatjuk saját „El Presidenténket” is, kivel azután útra is kelhetük kis városunk utcáin, hogy begyűjtsük az elismert pillantásokat és a kedves szavakat a minket feltétel nélkül imádó (és feltehetően éhező, nyomorgó és kilátástalanságban elő) polgároktól.
Nem jártak jól a gyűjtők
Bár a játékból eredetileg érkezett volna egy Collector’s Edition is, melyre az Amazon.com jópár előrendelést fel is vett, a megjelenésére sajnos nem került sor – hoppon maradtak tehát azok, kik szobájuk falát Tropico-poszterrel szerették volna díszíteni. Az Amazon azóta bocsánatot kért a károsultaktól, kártérítést azonban (anyagi károkozás hiányában) természetesen nem biztosított.