Most fejeztem be a Heavy Rain-t és nem térek magamhoz, a Fahrenheit is baromi nagy volt anno, de ez, ez, ez vmi elképesztő, nem lehet szavakba önteni, szimplán a legjobb játék amivel valaha játszottam, erre tényleg elmondható, (és most már az über brutál grafika is ehhez asszisztál) hogy teljesen filmszerû a játék. A sztorija meg amennyi fele ágazik, vmi elképesztõ. És ritka az olyan játék, ami érzelmeket vált ki kb bennem, de voltak jelenetek amikor a zenével együtt olyan hatást ért el a játék, hogy legszívesebben együtt sírtam volna szereplõvel. Anyámmal együtt toltuk a Heavy Rain-t, pontosabban én nyomtam, õ nézte, én fordítottam neki, de mondta, hogy így jobban élvezi mintha õ irányítaná. Kicsit megpróbálta, de nem ment neki. Amin nem is csodálkozom, mert legnehezebb fokozaton bizony (meg egy casual gamernek, aki nem játszik rendszeresen amúgy is) baromi nehéz a játék.
De õ is csak ámult és bámult micsoda játék.
Bocs az offért, de muszáj volt ezt kiadnom magamból. :D
#4280