Tegnap, úgy este 10 körül, feltelepítettem a Bioshock 2-őt, mert a többi, gépen lévő játékhoz nem volt humorom, és valahogy elkapott a vágy, hogy megismerjem az első rész utáni történéseket.
Előre kell bocsátanom:
- "csak megnézem" volt az indíttatás
- Medium fokozaton indítottam.
3/4 1-kor hagytam abba a játékot - mégpedig az ELSŐ Big Daddy-vel konfrontálódás előtt (a program jótékonyan közölte is, hogy valahol előttem egy Little Sister kószál a kísérőjével, s hogy bár a BD nem fog rám rontani, míg nem ütök, de ha igen, kemény csatára készüljek).
Nem tudom, hogy scriptelt volt-e vagy sem, de az első komolyabb csata - a játék elején - azzal az ugrabugra alakkal majdnem az életembe került: icurka-picurka halvány csíkocska maradt az életerőmből.
Szó szerint ez csúszott ki a számból: "A rohadt életbe, ezt nem hiszem el!"
Az első 2 órában MINDENt elolvastam, megnéztem, meghallgattam, és felvettem - még így is 2x megmurdeltem, pedig osztottam a pofonokat a fúróval és a fegyverrel rendesen, és a lövegeket is az én oldalamra állítottam.
Csak ajánlani tudom azoknak, akik az első részt 1x, 2x (többször) végigjátszották!
#4133