-
#306115
Régi szép idők a '90-es évek elején. Sajnos a '80-as évek végét már csak pótlással tudtam megcsinálni picit később. :-( Archonból az Ultra volt meg nekem már csak. :-(
(A Duplot sosem szerettem, én mindig is Lego párti voltam, szebb formákat lehetett anno belőle csinálni a kisebb összetevők miatt. :-D)
MA már hibás megoldásnak számít, de nem egy mai játékról beszélsz, így az azóta megváltozott igényekhez hasonlítani szerintem hibás. Az általad felsorolt jRPG-k is pont erre a sormintára építkeztek, és - szerintem - végig lehet rajtuk követni, ahogy lassan megváltoztak a játékosok igényei, minden téren.
Értem ezalatt, hogy az abszolút random csatákat a viszonylag üres térképen felváltották az egyre jobban és részletesebben kidolgozott világok, amiket szabadon fedezel fel, és a felfedezés közben kerülsz összetűzésbe más lényekkel.
Nyilván, ha utóbbit megtapasztalod, akkor az előbbi már nem olyan élvezetes, de attól még nem tudsz A-ból E-be eljutni B, C, és D érintése nélkül, így azért A-t szidni a későbbiek kitűnősége miatt nem szép dolog, hisz nélküle nem jutottunk volna el oda, ahová. :-(
(Ha csak nem dobsz egy Apex Legends-et a pinges újításával, és egyből min. D szintjén kezdesz, de ez nagyon ritka. :-D)
Én nem éreztem egyetlen régi játékban sem, hogy rá lennék kényszerítve a grindre, csak simán letolom az X. repetitív csatát, és haladok tovább, a főszál küldetései között megcsinálva a mellékküldetéseket (és felfedezve az egész világot, törekedve a minél teljesebb végigjátszásra már 1. alkalommal is, persze ez úgysem sikerül, meg gondolom itt mindenki így játszik).
Meg úgy őszintén, nem látom a TECHNIKAI különbséget egy agyatlan grindelés és egy Sekiro/Soulsborne/Monster Hunter/egyéb boss megtanulása között. Érzelmi különbség nyilván van - egyik egy néha unalmassá váló kihívás nélküli hentsorozat a sztorit továbbvivő küldetések között, miközben A-ból B-be haladsz, míg a másiknál felhúzod magad, lenyugszol, végül nyersz, örülünk... szóval maradandóbb élményeket hagy maga után pszichológiailag -, de technikai különbség nem sok van. Mind a kettő esetén "haszontalan" játékidőd van, egyik esetében a karakteredet tápolod, a másik esetben a Boss mozdulatait, fázisait tanulod. A vége mind a kettőnek úgyis orgazmus, amikor legyűröd a következő bosst.
Kérdésedre válaszolva, Octopath Traveler játékmechanikailag szerintem kb. a Final Fantasy 7 szintjén áll. Cserébe tényleg szépen néz ki. Annak a CE-je kimerült 8 db!!! kártyában, amiken 1-1 karakter artwork található. Elég igénytelen szerintem a CE tartalom...
Az XCOM 2-es rng-nél is egy régóta működő rendszert noszogattál (tény, hogy egy viszonylag új játékban), de ott pont, hogy van megoldás rá, ha nem tetszik az előre generált rng. XCOM 2 esetében van valódi rng mod steamen, tudtommal, ami minden betöltésnél más eredményt ad. Azért nem értettem, hogy ha ennyire nem tetszik az eredeti rendszer, miért nem szedtél le egyszerűen egy rng modot?
A fordításról:
Nekem csak az a gondom, hogy azt írtátok "mennyivel kerülne többe leírni angolul és magyarul is, hisz ez az anyanyelve." Ezért írom, hogy mivel 3 regénynyi szöveg van benne, ezért minimum 3 regénynyi szöveg legépelésének az idejével, ez szerintem még a hozzánk hasonló "nemnézekabillentyűzetregépelésközben" emberek esetében is minimum pár 100 munkaóra, ami napi 8 órával számolva... Ha még hozzáteszed azt, hogy nem hétköznapi beszédről van szó (átlag Gazsi 3szavas szókincse rulez), hanem választékosabbról, akkor azért két hónapnyi munka csak az egy plusz nyelv hozzáadásában benne legalább, ha nem több (mást csinálva közben a projektben, lektorálva).
És igazából nem látom, hogy miért probléma ezt a munkát extraként kezelve a projekt végére rakni X+1. meglepetés teendőként, szemben a projekt elejével, amikor azért bőven vannak sokkal fontosabb teendők is. Vagy akár utólag, ha látják, hogy tényleg lenne rá igény. Mert hát elnézve a magyar piac igényeit, akár az itteni fórumon keresztül is, van kb. 3-4 ember, aki hozzá sem nyúl nem magyar játékokhoz, és van sokszorennyi, aki azért fogyasztja őket angolul is. Jogosnak tartom, hogy veszíten(én)ek a nemfordítással vevőket,
Na mindegy, szerintem elég régimódi hozzáállás ez a "magyar készítő, akkor legyen hozzá magyar szöveg is". Vadkapitalizmus van, arra kell kinyújtani a karodat, ahol szép piros almát látsz, nem a narancs színű rohadt zöld színű felé. :-P
Bár ez egy olyan ember meglátása, aki messziről kerüli a magyar szinkront és a magyar feliratot, ha teheti. Sokan vagyunk, sokféle mentalitással, ettől szép az élet.