"A 2004-ben kiadott, sokak szerint a Diablo világát idéző Sacred – a játék nyilvánvaló hibáitól eltekintve – tagadhatatlanul sikeres volt. Nem véletlen, hogy az Ascaron fejlesztőgárdája a folytatás mellett döntött. Ennek eredményeként most előrukkoltak a Sacred 2: Fallen Angel című második résszel. Ezt a pillanatot – megrögzött RPG-s lévén – én magam is izgalommal vártam, hiszen a fejlesztők korábban ígéretet tettek az előzményben mutatkozó hiányosságok korrigálására, és egy sajátos atmoszférájú játék megalkotására. Vajon mennyiben állták a szavukat?
Nem egy klasszikus folytatás
Bizonyos korábbi játékszériáknál már megszokhattuk, hogy az egyes epizódok a játék hátterét adó világ történéseinek időrendi sorrendjében követik egymást. Nos, ez a tétel a Sacred 2 esetében nem egészen helytálló. Az eseményszálak ugyan kapcsolódnak egymáshoz, ám éppenséggel nem folytatásról, hanem – a háttérsztori tekintetében – egyfajta előtörténetről van szó, ami az első rész eseményei előtt jó kétezer évvel játszódik.
Ismét Ancaria titokzatos világában járunk, ahol minden a rejtélyes T-energia körül forog. A fő konfliktus ugyebár az, hogy az alapvetően békés, de az adott helyzetben igencsak harcias Seraphimok (akiket a játékban egyébként lenge öltözékű és formás amazonokként képzeljünk el szárnyakkal) „mágikus aranyukon” megosztoztak az elfekkel. Utóbbiak tudják csak igazán felhasználni a T-energiában rejlő erőt, ám az erre vonatkozó ismereteiket nem nagyon osztanák meg a szeráfokkal. Arról nem is beszélve, hogy tudásukat nem éppen békés célokra fordítanák. A konfliktus adott, és ahogy az lenni szokott, a jó és a gonosz erők – más lények bekapcsolódásával – egymásnak esnek."
#3041
