Alvarez999#108
Nézd, remélhetően soha nem tudjuk meg, leginkább azért, mert a KNDK-nak bolhafingnyi esélye sincs lerombolni bármelyik USA-béli (nagy)várost.
Na mármost feltéve, de meg nem engedve, hogy ez bekövetkezhet, s megjegyezve továbbá, hogy mindketten csak spekulálunk, véleményem szerint nem feltétlenül igaz, hogy egy nagyságrendileg súlyosabb csapásnak nagyságrendileg komolyabb hatásai lennének. Ennek okát az alábbiakban látom:
A WTC elleni csapás inkább pszichésen volt súlyos, megfejelve azzal, hogy fantomokat tudtak csak kergetni, hiszen az ellenség megfoghatatlan volt. Az eredménye súlyos tanácstalanság lett, ami hát semmi jóra nem vezet. A kormányzat pusztán látszatcselekvésekbe bonyolódhatott, aminek a hátrányai sokszorosan felülmúlták az előnyeit, már ha egyáltalán voltak előnyei. Hiszen a biztonsági-ellenőrzési paranoia abszolút fölösleges, a WTC-terroristák már az akkor érvényben volt biztonsági rendszabályokkal is lefülelhetők lettek volna - mint ugye utóbb kiderült, voltak is utalások, csak nem vették figyelembe őket.
Ezzel szemben egy pontosan meghatározható forrásból jövő külső támadás tanácstalanság helyett szívós elszántságot eredményezne, jól meghatározott és sokkal értelmesebb célokkal. Legfőképpen pedig olyan intézkedéseket, amelyek nemcsak szándékukat, de eredményüket tekintve sem az ország saját lakossága ellen irányulnának, mint történt az a WTC elleni támadás után.
"A háborús hisztéria az háborús hisztéria, tök mindegy a határtól milyen távol van az ellenség."
Azért a 2. világháború sem okozott akkor háborús hisztériát az USA-ban, sőt az elhúzódó vietnami háború sem. OK, az USA területét egyik esetben sem érte támadás és ez lényeges különbség. Másfelől azonban egy észak-koreai támadás esetén egyértelműen tudható lenne, hogy az ellenségnek csak egyetlen dobása lehet, amely dobást már a legelején megtett, ezért nem lenne várható olyan mértékű bizonytalanság, mint a WTC esetén.