pjke#23
A tudományos módszernek megvannak a korlátai. Nem képes megragadni a teljes valóságot.
Mert van egy jó pár dolog ami hasonlóan valóságos számunkra, de tudományos értelemben aligha számít adatnak pl: szubijektív élményünk egy naplementéről, a barátságról, szerelemről, vagy az álmokról.
Az indukció valószínűleg a legfontosabb módszer, amelyet a tudósuk a törvények és elméletek megfogalmazásában használnak. Ez a módszer mindanyiunk számára ismerős, gyerekorunktól fogva.
Amikor pl: előszőr látunk varjút ésszre vesszük, hogy fekete. Miután nap mint nap megfigyeljük a varjakat, elérkezünk egy ponthoz, amikor olyan erőssé válik bennünk aza az érzés, hogy akár hány varjút is látunk még, az mind fekete lesz, hogy készek vagyunk kijelenteni, minden varjú fekete. Saját adataink alapján ( mondjuk 435 varjút) egy induktív lépést tettünk, hogy álltalános állítást tegyünk a varjakról. Az indukció tehát egy általánosító módszer, melynek segítségével egy véges adathalmazból egy egyetemes vagy általános állításra következtetünk.
De az indukcióval van egy probléma.
Tegyük fel hogy gyermekkorától kezdve minden hattyú amit látott fehér volt. Joggal következtet arra (indukcióval)hogy minden hattyú fehér. Aztán egy napon lát egy képet egy ausztráliai fekete hattyúról, és rájön , hogy következtetése hamis volt. Ez jól szemlélteti mi ia a problém az indukcióval. Honnan tudhatjuk, hogy kellő számú megfigyelést végeztünk ahhoz, hogy általános következtetést vonjunk le véges számú megfigyelésből?
Bertrand Russel induktivista pulykája!: Egy pulyka megfigyeli, hogy a pulykafarmon töltött első napján délelőtt 9-kor etették meg. Két hónapon keresztül megfigyeléseket gyűjt, és észre veszi, hogy még ha találomra választja is a napokat, mindik 9-kor etetik. Végül indukció által arra jut, hogy mindig 9-kor fogják etetni. Ezért aztán karácsony este szörnyű megrázkódtatás éri, amikor etetés helyett levágják.
Tehát honnan tudhatjuk biztosan, hogy kellő számú megfigyelést végeztünk egy kísérletben? Hogyan kerülhetjük el apulykát ért megrázkódtatást?
Persze jól tudjuk, mi volt aprobléma a pulyka esetében: nem rendelkezett (nem is rendelkezhetett) a pulykatenyésztő szélesebb körű tapasztalatával, aki a pulyka helytelen induktivista következtetését helyetesíthette volna egy bonyolultabb, de helyes következtetéssel, azzal a törvénnyel, hogy a pulyka életében az etetés napjait levágás követi.