#10
Az hadd ne legyen már az én problémám... Nekem megvannak a preferenciáim, aszerint véleményezek.
Egyébként én nem érzem másnak. Ugyanúgy el lehet vonatkoztatni a dolgot a valóságtól, mint egy horrorfilmnél.
Én éppen egy szélsőséges példa vagyok, kb 4 éves koromtól vagyok rákattanva az erőszakos játékokra, (mondjuk C64-en az erőszak túl realisztikus ábrázolásáról nem nagyon lehet beszélni), faltam a trancsírozós horrort meg az akciófilmeket, közben meg egy kezemen meg tudom számolni, hányszor keveredtem fizikai konfliktusba élőben, egész életem során. Ezek közül volt _egy_ alkalom, amikor én mentem oda pofán verni valakit, nem pedig belém kötöttek.
Szerintem ideje lenne elfelejteni ezt a védőburkot, amit így az utóbbi 15-20 évben a gyerekek fölé akarunk erőszakolni. Egyrészt nincsen rá szükségük, másrészt amúgy is lehetetlen. Ha egy gyereket nem érdekli a trancsír, akkor úgysem fog ilyennel foglalkozni, ha meg érdekli, akkor az összes szülő tiltás hatástalan, viszont ettől még nem kell befosni, hogy sorozatgyilkos lesz.
Ez valami elcseszett új divat lett, hogy a szülők minden nevelési kudarcukat a szórakoztatóiparra akarják fogni. Illetve a másik fele, amikor nem nevelési, hanem genetikai a kudarc, amikor minden jó szándék ellenére keletkezik egy pszichopata, de azt is szokás filmre-játékra fogni.
És személy szerint engem idegesít, hogy ilyen megfontolásokból butítanak le játékokat. Egyébként erős a gyanúm, hogy bejátszik a fejlesztői/kiadói igénytelenség is. Egy leszakadó láb-objektumot meg kell modellezni, be kell textúrázni, le kell programozni. Az ahhoz képest sok meló, hogy csak optikai tuning. Úgyhogy inkább kap egy Teen jelzést, azt jóccakát. De ahol ez a helyzet, ott szégyelljék is magukat.
Jobb helyeken ezt úgy csinálják, hogy ki-be kapcsolható a dolog. Szerintem ez lenne a normális...
#10