Alvarez999#9
A DJ azért villog a vinyl lemezzel, mert attól nézik profinak. Diszkóban édesmindegy, hogy CD-ről vagy vinylről megy a zene, mert a hallgatási körülmények, akusztika, hangdobozok stb. mind messze vannak az ideálistól. Az akusztikus visszacsatolásról már nem is beszélve, amikor a dübörgő basszus megrengeti a membránként működő vinyl lemezt - hangtányér-csillapítás ide vagy oda.
"Ha annyira tökéletesen kielégítő lenne az a 44.1 kHz és 16 bit akkor ugyan mi a f..nak az a 96 és 192 kHz mintavétel meg 24 bit a stúdiókba?"
Mondjuk azért, mert a keveréshez valóban túlontúl kevés a 16 bit, igazából a 20 bit is kevés. A kikevert végeredményhez már kompromisszumokkal úgy-ahogy elég, de valóban sokat kell trükközni oversamplinggel, noise shapinggel, anti-alias szűrőkkel, egyebekkel.
"Mindenesetre én is digiztem CD közeli feltételekkel 48 KHz, 16 bittel bakeliteket ami egy kis sercegésszüréssel is dinamikusabb, hallgathatóbb mint a CD."
Én azt a kis sercegésszűrést is inkább kihagynám, sokszor eléggé belenyúl a zene lelkébe - leginkább azért, mert nem lehet korrektül megadni egy mindenre jó időállandót.
Ha a vinyl felvételt dinamikusabbnak hallod, akkor azt se feledd, hogy a vinyl korában még dem dúlt annyira a loudness war. Ha manapság egy könnyűzenei felvétel burkológörbéjét megnézed, gyakorlatilag folyamatosan a teljes kivezérlés határán mozog, vagyis a "hangosság" oltárán feláldozzák a dinamikát, amitől persze qrvára fárasztó is lesz hallgatni.
Jazzben és klasszikus zenében még elviselhető a dolog, ott nincs olyan komoly dinamikakompresszió, de ott is gyakran nagyon zavaró.