Olvasgattam a sokadik hasonló témában írott cikket meg a hozzászólásokat.
Én már nem wow-zom. War-ozok. A wowtól betonfüggtem, a war-tól bármennyire is szeretnék, nem tudok:-D A neveltetésem semmit nem változott, a családi állapotom sem. és mégis...heti kb 3-4 óra után megunom a WAR-ban a kolbászolást.
Egyértelmű. A war gyengébben muzsikál, mint a wow. Olvasva az álláspontokat a miértről többnyire két okra vezeti mindenki vissza vagy-vagy alapon. Merthogy annyira jó és szuper játék vagy mert a szülei szarnak rá, bla-bla...
Szerintem mindkettő igaz és még sok más is. A cikk címe,viszont igaz szerintem. Belépsz a wowba, játszol, élvezed(talán még boldogságoz is okoz?) kilépsz, hiányzik az érzés amit nyújt...szinte azonnal vissza akarsz lépni....minden függés így indul.... nem kell ehez pszichologusi végzettség...
A legjobb ellenszer szerintem a "több lábon állás" Azaz egyszerre több mindennel kell foglalkozni...Péntek este raid szombat este buli vasánap este mozi.:-D Teszem hozzá nem vagyok nagy életmódtanácsodó...elég csak magamba néznem...
Annak idején rengeteg nálamnál is komolyabb betonfüggő fórumbejegyezését olvastam végig...ha csak a fele igaz volt ezeknek, már az is enyhén szólva tanulságos...
...amikor a guildvezér a guildchaten meg priviben segít megoldani a házit
...vagy amikor raid közben hallják a ventrin, hogy az egyik arcnál nagy zaj van, csörgés, miegymás. kérdezik, hogy mi a helyzet. Á csak a véggrehajtó viszi a butoraimat....nem fizettem a számlámat....