dez#15
"Számos cég próbálkozott már háromdimenziós képernyő létrehozásával, azonban a különleges élmény biztosításához mindig szükség volt speciális szemüvegekre."
Na ez kapásból nem igaz, a szerző figyelmébe ajánlanám az auto-stereo 3D kifejezést, továbbá az erre épülő, kereskedelmi forgalomban is lévő megjelenítőket.
"A speciális 3D-s kijelzőknél az objektumokról különböző szögekben készített képeket egymásra helyezik és a felhasználók bal, illetve a jobb szeme ezek közül kikeresi a számára leginkább megfelelőt, a legtöbb információt szolgáltatót, majd az agy ezeket ötvözi egyetlen felvétellé."
Ez meg félrefordítás vagy félreértelmezés lehet. A szem nem maga választ. (Próbáljuk csak pl. polárszemüveg nélkül nézni a 3D-s Imax filmeket, na akkor is mindkét szem láthatja mindkét képet, és csak egy duplázott, sík képet látunk.) De nem is kell messzire menni, a cikkben ott is van a fenti állítás ellenkezője:
"Ennél a képernyőnél egy kép két különböző látószögű felvételét hozzuk létre, majd egymásra vetítjük. Különböző rendszerek gondoskodnak arról, hogy a vezető egy valóban 3D-s felvételt lásson"
Értsd: lencserendszer, vagy más hasonló megoldás (lásd link), ami megoldja, hogy a szemek csak a nekik szóló képet lássák.
Ergo, a Fraunhofer Intézet (megint) feltalálta a spanyolviaszt.