• szivar
    #231
    "Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát.
    Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt.
    Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta.
    Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett.
    Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét.
    Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott.
    Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. - Jól van, te hűséges, derék szolga - mondta neki ura. - Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!
    Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. - Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!
    Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd.
    - Te mihaszna, lusta szolga! - kiáltott rá ura. - Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz."

    Nos ha meg tudsz szerezni egy alapszintű tudást például a bibliából, s nem gyarapítod azt, akkor te vajha melyik szolga vagy? Azzal hogy valaki csodálja Istent és azt a nem kifejezetten egyszerű világot mit megalkotott, nem kellene kizárni annak a lehetőségét hogy megismerje azt.

    S innentől lezártnak tekintem részemről a dolgot. Ugyanis ha logikai önellentmondásba kerül valaki saját kijelentéseivel, csak hogy a vélt igazát bizonyítsa, akkor onnantól nincs értelme a párbeszédnek.

    S most leszokok én is a "válasz erre" link használatáról...