Vajon mit várnak tőlünk a nők egy randevún?
-
#941
Ha már a szépségről van szó, cikk a tavaly februári IPM-ből rövidítve (eredetileg máshova szúrtam be magyarázatként, érdemes elolvasni :)
A nagy Ő
az énünkben több, egymástól eltérő réteget különböztetünk meg, ha a szépségről alkotott értékítéletünket vizsgáljuk
1.
Az első a biológiai alapréteg. Annál erősebb a biológiai hatás, minél erőteljesebben alakultak ki a másikban az ellenkező nemre jellemző külső jegyek
2.
A második a kulturális réteg. Nincs közvetlen biológiai céljuk, viszont hangsúlyoznak egy bizonyos kulturális környezethez való tartozást. A szépség ezen formái érzékenyen reagálnak a divat változásaira, és rövid idő alatt megváltozhatnak.
Mindenki két, alapjában véve teljesen különböző dolgot talál szépnek: a divathoz való alkalmazkodást és az egyediséget. Az ellentétek közötti lavírozás azt jelzi, hogy az illető akkor szép, ha együttműködik a közösséggel, képes beilleszkedni - azaz elfogadja a divatját -, de akkor még szebb, még izgalmasabb, ha egyúttal ki is válik belőle, egyedi vonásokat tartalmaz, amelyeket mások is hamarosan követni kezdenek; ezzel új divatirányzat alakul ki, és a körforgás folytatódik.
Minthogy az azonosak tömegéből való kiemelkedésre csak kevés lehetőség kínálkozik (például egyforma frizura esetén az eltérő hajszín), ezért különböző ismertetőjegyek alapján kialakult típusok szolgálnak a legmegbízhatóbban a hasonlóság és különbözőség határán mozgó szépség megjelölésére. Így például vannak férfiak, akik főként a szőke, mások pedig a fekete hajú nőket tartják szépnek. Ha valamely típus tetszik nekünk, ebben a tetszésben többnyire öntudatlan kívánságaink törnek felszínre.
A mélylélektan ezt így fogalmazta meg:
Minden nő számára létezik egy meghatározott, saját lelki énjét optimálisan kiegészítő férfitípus.
És ez fordítva is így van. Ha ezek az egymást kiegészítő emberek találkoznak (az ellentétek vonzzák egymást), elsősorban azt kedvelik a másikban, az nekik a vonzó és szép, ami belőlük hiányzik, és amit a társas kapcsolatban az illetőtől kapni szeretnének: például akaraterőt, gyengédséget, mély érzéseket, megfontoltságot.
3.
A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a korábban említett biológiai és kulturális rétegek után a harmadik a tipológiai réteg. A biológiai indítékok, továbbá a kultúra, a divat által meghatározott körön belül azt az embert tartjuk különösen szépnek, aki saját típusunk kiegészítése. Ezt az ítéletet az életünk alatt szerzett tapasztalatok összessége alapozza meg. Ezután kutatószenvedélyünk újabb lépcsőfokra hág: a nagy ő az egyetlen, akik igazán szép a számunkra. És ez nem romantikus rajongás, hanem szépérzékünk iránymutató megnyilatkoztatása. Nem embercsoportokat, hanem csakis egyes embereket vesz célba, mégpedig a szeretet, a szerelem érzésének segítségével.
Ez az utolsó, talán leginkább emberi fokozat mély biológiai előkészítésre épül. Élete kezdetén mindenki először a szüleivel kapcsolatban kezdi edzeni ítélőképességét. Az anya, apa: a nő és a férfi egy nép, egy kultúra, egy bizonyos divat és szokásvilág, valamint egy-egy típus megtestesítője is. De elsősorban olyan ember, aki az állandóság jelképe, aki a gyerek lelke számára a jó, a helyes és a szép mércéje.
Vak -e a szerelem?
(Itt a cikk kitér arra hogy ami az állatvilágban egyértelmű (a legnagyobb agancsú szarvas tényleg a legerősebb), úgy az emberek esetében lehetséges, hogy a szépség megbízhatatlansággal, hamissággal, vagyis negatív tulajdonságokkal párosul, és fordítva, a visszataszító külső mögött is rejtőzhet remek, nagy formátumú személyiség)
Szerencsés esetben olyan Ő-höz jutunk el, aki nemcsak biológiai, kulturális és tipológiai szempontból, hanem pótolhatatlanul és éppen a mi számunkra szép és igaz. Ezzel eljutottunk a szépségről alkotott értékítéletünk legfontosabb rétegéhez
4.
Ez a nagy jelentőségű negyedik réteg személyes jellegű, és a biológiailag, kulturálisan és tipológiailag megfelelő, kívánatos személyen túl elvezeti az Én-t a megfelelő Ő-höz. Itt már nem azt szeretjük, ami szép, hanem megfordítva: Akit szeretünk, az a szép, és az az ember mérce a többi szépség megítélésében. Az anya és a gyermek ősi találkozása előkészítette a terepet az Én-Ő kapcsolathoz. Ez már biológiai kényszerek nélkül, az egyén önmegvalósításával jön létre.