Zseninevelési módszerek, tapasztalatok, tehetséggondozás
-
droidka #69 Nem mintha én különösebben érintett lennék a témában:), de van pár gondolatom.
A művészi zsenialitás nagyobb, lényegi része valószínűleg tapasztalati úton meg nem tanulható, el nem sajátítható. Az inkább az Isten jóakaratán múlik! (Legalábbis a pillanatnyi állás szerint. Persze nyilván az agykutatás, a genetika, a számítástechnika, stb. nyilván ki fogja szélesíteni a határokat valamennyire.) Az, hogy valaki egy Bachnak, egy Van Goghnak, egy Petőfinek vagy egy Ronaldinhonak szülessen, az nem a szorgalmon múlik!
Például a fociban a gyereknek, ha az nem rendelkezik ezekkel a képességekkel, az edző nem fogja tudni megtanítani a veleszületett gömbérzéket, a cselezőkészséget, a pályán való térlátást, a labdának a megfelelő ütemérzékkel az üres területre való bepasszolását. A taktikákat, az edzésmódszereket viszont igen.
A falábú sztívőn dzserárdok, lampardok, nedvedek stb. futkorászhatnak bármennyit, mint a ló, fizethetsz nekik bármennyi pénzt, felfújhatod őket bármennyi koksszal, soha a büdös életben nem lesznek olyan labdazsonglőr megazsenik, művészek, mint Garrincha, Maradona, Ronaldinho, Rivaldo stb!!!
Egy gyerek, ha nézi a tévében a cseleket, valószínűleg csak akkor fogja tudni ellesni, eltanulni a trükköket, ha már alapjáraton is megvannak belül ezek a képességei.
Ellenben vannak olyan dolgok, amiknél a megfelelő módszerek és a szorgalom egy teljesen átlagos képességű embernél is csodákat tehet. Ilyen például a memória és a fejszámolási képesség! Ezek azok, amiknél inkább a gyakorlás mennyiségén van elsősorban a hangsúly.Ezeket bárkinél ultrabrutális szintre fel lehet fejleszteni, csak sokat kell gyakorolnia...