Epikurosz#176
Tömény beletörődést olvasok ki soraidból.
Ráadásul, sikerült megzavarnod, mert azt írod, hogy "oszTd meg, és uralkodj"-ról beszélek a blogomon, és mindjárt pánikba estem, mert ekkora helyesírási bakit nem szoktam elkövetni. Hát, nem is.
Arra, hogy mi volt 2000 évvel ezelőtt lehet hivatkozni, sőt, én is szoktam, mert nem tartom dőreségnek a történelem ismeretét, de ez csak az érem egyik oldala. Mert, ugye internet sem volt régen, mobiltelefon sem, országos mentőszolgálat sem (mert egy beteg embert a vadidegenek csak nagyon ritkán karolták fel, bár azért voltak kivételek), az írások csak nagyon szűk rétegnek voltak hozzáférhetők... nem sorolom tovább.
Én igenis hiszek abban, hogy létezik fejlődés, minden nemzedék hozzá teheti, és hozzá kell, hogy tegye a maga részét ehhez a fejlődéshez, de a fejlődés (mit értek ezen? az életszínvonal emelkedését, de emellett az erkölcsi fejlődést, az erényességet is, amelyet a legfontosabbnak tartok!) nem egy törvényszerűen, magától végbemenő folyamat, sőt, súlyos visszaesések következhetnek be, amelyek eltarthatnak akár évszázadokig is, és emberek millióinak a pusztulását okozhatják.
Az általam említett természetességre amúgy volt már példa a történelemben, bár nem rengeteg. Ezek voltak azok a ritka, kegyelmi állapotok, amelyek reményt kell adjanak minden, a barbárság árnyékában élő, gondolkodó és jóakaratú embernek.
Nekem ilyen társadalmaknak tűnnek például: a minoszi, a hettita, és bizonyos korokban az egyiptomi civilizáció is. Az atlantiszit csak azért nem sorolom ide, mert sokan kétségbe vonják a létezését, habár újból és újból felröppen a hír helyének megtalálásáról.