• [NST]Cifu
    #113
    A tolóerőt eleve az üzemanyag és az oxidálószer együttes tömegére határozzák meg, ha az eszköz az oxidálószert is magával viszi.

    Szerintem te az ISP-re gondoltál itt, és nem a tolóerőre, de én is épp erre utaltam. A thermo-nukleáris meghajtásoknál csak üzemanyagra van szükség, az ISP értékük pedig kétszerese a LOX/LH2 hajtóművekének. Innentől kezdve a kérdés annyi, hogy mekkora a hajtómű tömege és az adott deltaV eléréséhez szükséges idő adott tolóerő mellett (ie.: mennyi üzemanyagra van szükség). A Timberwind 75 (735 kN tolóerő) például 2500kg-ot nyom, ami nagyságrendileg 4-5x nagyobb, mint a hasonló tolóerejű hagyományos rakétahajtóműveké. Cserébe fele annyi üzemanyagra van szükség, és itt kezdődik az érdekes része a dolognak, mivel itt száz tonnás nagyságrendekről beszélünk. A dolog még egy csavarral bír - ha a hajtómű kettős feladatú, tehát egyfelől az elektromos energiát termeli az út folyamán, másfelől a gyorsítási részben a reakcióteren átvezetnek hidrogént, és a felhevített hidrogén adja a tolóerőt. Ez esetben a reaktor rögtön két téren is hasznossá válik, nincs szükség külön energiaforrásra (ami egy másik reaktor, vagy napelemek lehetnének).

    A thermo-nukleáris meghajtás tény, hogy nem a legelegánsabb, de a jelenleg kivitelezhető megoldások közül a leghatékonyabbnak mondható, még úgy is, hogy sok fejlesztésre szorul, de egy működőképes megoldás.