Alvarez999#36
Amit írsz, az természetesen úgy van, én is beleírtam volna, csak nem akartam kisregényt írni. A romák nem angyalok és a fehérek sem alávaló gonoszok. Mindegyik ott bűnöz, ahol tud, már ha van rá hajlama és lehetősége.
Ami a bűncselekmények kárát illeti, ebben vitatkoznék veled. A társadalmi közérzetet valóban jobban rontják a kisebb értékű, de gyakoribb bűncselekmények, ez igaz. A legnagyobb részt büntetlenül maradó fehérgalléros bűnözés azonban az egész társadalom szövetét mérgezi, mert egyre többen gondolják úgy, hogy nem érdemes becsületesnek maradni, ha a kiváltságosok szinte büntetlenül lophatnak. "Ugyan miért ne ügyeskedjek az adókkal, ha egyes politikusok nevetségesen csekély vagyont és jövedelmet vallanak be? Ugyan miért adjak számlát, ha a parlamenti képviselők számla nélkül számolhatnak el milliókat?" - kérdezhetik és kérdezik is sokan, aztán ők is ügyeskednek.
A kiégett lámpa elsikkasztott ára is rögtön más megvilágításba kerül, ha valaki gyerekét a hiányzó lámpa okozta rosszabb látási viszonyok miatt gázolják halálra, vagy valaki 70+ éves anyja-apja a rossz világítás miatt töri el a combcsontját, ami ebben a korban köztudomásúlag igen gyakran halálos - nem maga a sérülés, hanem a vele járó hosszas ágybanfekvés.
Az sem nagy vigasz, hogy a millió nem vész el, mert ezzel az erővel a 6-os villamoson zsebtolvajló emberekre sem kellene haragudni. A lopott pénzt elköltik piára és cigarettára, aminek az adója (ÁFA plusz jövedéki adó) az államkincstárat gyarapítja. De pl. a közbeszerzéseken kartellezés révén ellopott százmilliárdok (autópályák és egyebek) már egy főre vetítve is komoly veszteséget jelentenek, vagyis a kár még elosztva is igen jelentős.
Azt se feledd, hogy a fejétől bűzlik a hal. A kisstílű bűncselekményekkel szemben azért sem lép fel hatékonyan az állam, mert ez felvetné a kérdést, vajon mi lesz a nagystílű bűnözőkkel. Más oldalról megközelítve az egyes ember azért sem vigyáz a közvagyonra, mert az "elit" azt az üzenetet közvetíti, hogy a közvagyon közpréda. Legalábbis olyan mértékben, amennyire ki-ki lopni tud belőle. Ez egyébként nagyon hasonlít a kádári éra laissez-faire gyakorlatára.