#27
Látod, hogy sem neked, sem a társadalom nagy részének fogalma nincs arról, hogy mi ellen foglal állást. Ha megengeded, néhány dologra rávilágítanék, úgy is mint olyan valaki, aki már megjárta a saját poklát.
Az anorexia-oldal bezárása esetében már megint csak a tüneteket kezeljük, nem az okokkal foglalkozunk. Valójában az anorexia és az alkoholizmus között nincs is akkora különbség. A lényeg az ok gyökerénél rejtőzik. Az anorexiás és az alkoholista elsősorban önértékelési zavarokkal küzd. Innen lehet kiindulni. Ezek a mentális zavarok vezetnek aztán később az egyik embernél az alkoholizmusba, másikénál a kóros koplalásba, a harmadiknál a drogozásba. A lényeg, hogy lelkileg van valami nyavalyája az embernek, és míg ezt nem orvosoljuk, az egész annyit ér, mint hóembernek a melegvizes borogatás.
Lám, te is csak a májzsugort tudod felhozni példaként, mert az alkoholizmus is mind a mai napig tabuként van kezelve (ha nem beszélünk a problémáról, akkor nem is létezik), és akik nincsenek képben, el nem tudják képzelni, hogy mi történhet még azon kívül, hogy "az alkohol árt a májnak". Miért nem említik meg soha sehol, hogy nemcsak a májat, hanem szépen az egész emésztőrendszert tönkreteszi. Mondjuk a vastagbelet, ami először megbetegszik, aztán ha elhanyagolják (márpedig az alkesz elhanyagolja, ez olyan biztos, mint hogy kétszer kettő négy) vastagbélrák is lehet belőle. Nem mondják el, hogy valószínűleg előbb kap valaki hasnyálmirigy-gyulladást, mint májgyuszit. És míg a máj képes regenerálódásra, ha valaki felhagy a terhelésével, addig a hasnyálmirigy nem! És ha a hasnyálmirigy begyullad, nem lehet házilag kikúrálni, mert belehalsz. Csak kórházban lehet kezelni, mert szájon át semmit nem lehet bejuttatni a szervezetbe (vizet sem), míg a gyulladás el nem múlik. Ez súlyosságtól függően lehet 1-3 hét. Három hétig még vizet sem ihatsz, hanem az orrodon keresztül nyomják le a szondát a patkóbélbe, és azon át adják a szondatápot, közben éjjel nappal megy az infúzió, egyrészt, hogy ki ne száradjon a delikvens, másrészt olyan fájdalmaid vannak, hogy legszívesebben meghalnál, és nyomják beléd a morfinszármazékokat. El lehet akkor képzelni, hogy mennyire fájdalmas betegség. "Gyógyulás" után pedig szigorú diétán teljes absztinenciában kell élni; ettől kezdve soha életedben nem ehetsz meg semmit, ami finom. Mindezek ellenére a hasnyálmirigy-gyulladás úgy negyedévente kiújul, és az egész kórházi tortúrát el kell játszani.
Közben persze ezek járulékaként az ember összeszed némi gyomor-, nyelőcső- és/vagy nyombélfekélyt, meg minden ilyen nyalánkságot. És ne hidd azt, hogy ebbe nem lehet belehalni huszonévesen. Simán bele lehet.
Az alkohol frankó hasvízkórt is képes csinálni, a májszövet egy része folyadékká alakul át, és akkora hasa lesz a delikvensnek, mint egy kemence. Na, akkor fogja a doki a kórházban a 15 centis tűt, hasba szúrja, és frankón csapra veri, akár a hordót. A cső alá raknak egy 10 literes felmosóvödröt, hadd folyjon a víz. Ez is nagyszerű dolog.
A mai napig nem tanítják meg az embereket; nem mondanak el nekik ilyeneket, és kevesen vannak, akik ezt látják (mondjuk van a családban érintettség). Totál ki vagyok akadva, amikor meglátom az efféle oldalakat. Felvilágosító oldal szeretne lenni, de mindezt úgy teszi, hogy például a 18 éven alatti el sem olvashatja a tartalmát, nehogy már tanuljon valamit és esetleg elrettenjen. Az oldal egyébként rendkívül bárgyú; közhelyekkel dobálózik, semmi újat nem mond.
Kedves Társadalom! Tegyék már a szívükre a kezüket, és vallják be maguknak, hogy a 18 éven alatti állampolgárok tényleg nem fogyasztanak alkoholt?! Amikor a 12-14 éves fiatalok hétvégente úgy be vannak állítva, hogy rossz nézni, mellékesen megkockáztatnám, hogy nem kizárólag az alkoholtól. Az ehhez hasonló oldalakkal hatalmas öngólokat lőnek. Mert nehogy azt higgye valaki, hogy 18 éves korára nem válhat valaki alkoholistává. Rengetegen vannak, pont a 18-20 éves korosztályból; tele van velük az addiktológia, csak valami furcsa módon erről soha nem írnak az újságok, soha nem készülnek riportfilmek, sem dokumentumfilmek. Mert homokba dugjuk a fejünket, és elhitetjük magunkkal, hogy a probléma nem létezik. Hát sok sikert a struccpolitikához; biztosan könnyebb az adófizetők pénzét a szenvedélybetegek rehabilitációjára költeni, mint a családjának odafigyelni az egyénre, és észrevenni, ha annak lelki nyavalyája van. Problémás ember nem kell senkinek. Először még mindenki sajnálja, aztán mindenki elfordul tőle, végül pedig tudomást sem vesznek róla.
Az anorexiások lelkileg beteg emberek. Abban a témában nem vagyok jártas, de vallom, hogy ebben az esetben sem a tüneteket kéne kezelni, hanem a kiváltó okokat. Talán fel kéne tenni a kérdést, hogy mitől lett egyáltalán trendi az anorexia? Hát nem egyszerűbb betiltani egy oldalt, mint utánajárni az okoknak?
Itt az én mesém vége, aki okos ebből okul, nem a saját tapasztalatából.
#27