Én nem tudom annyira elítélni az áldozatokat, ahogy az előző hozzászólók tették.
Egyrészt azért, mert magam is játékfüggővé váltam, ha nem is ennyire. Biztosan csak a létszükségletnek miatt hagyom félbe a játékomat. Mi vezetett ide?
Játszani minden gyerek szeret, csak a többség túl tud lépni rajta. Én is túlléptem, már mint gyerek készíteni kezdtem a játékokat, mert nem tudtam megvenni. Mint készítő, nem kellettem a világnak. 40 éves koromban mondtam le arról, hogy elismerést vívjak ki, mert hiába erőlködtem. Maradt a szimpla játék. A valóság nem kell, csak kényszerből van. Amúgy bérrabszolga vagyok.
A gyerek neveléséért nem csak a szülő felel. Mindenkinek kötelessége valamilyen szinten törődni a vele kapcsolatba kerülő gyerekkel. Mi az, hogy nem rendszabályozom, mert másnak a gyereke? A gyerek alkalmazkodik, hol hogyan viselkedjen. Nálunk a 3 gyerek egész más lett, pedig 2 még iker is. Nem mi szülők döntöttük el, milyenek legyenek. A legtöbb családban így van. A szülők mintát mutatnak, ami benne van a gyerekben, de lehet teljesen eltérő a viselkedésre.
Hogyan lehet segíteni a függőségbe kerülőkön? Hasonló leszoktató táborok kellenének, mint a drogosoknak. Az a fiatal, aki napi 10 óra felett játszik rendszeresen, azt ott át kell nevelni. Célt kell találni neki, különben hiábavalóan nevelgetik, és ott folytatja majd, ahol félbehagyta.
Ez ugyanolyan függőség, mint a cigi, alkohol, drog, ezek közül a legenyhébb. Bizonyára előfordult a történelemben, hogy elvették valakinek a cigijét a szülők, és ezért halálra ítélte őket. Ha van rá lehetősége, az emberek egy elenyészően kis része meg is teszi, csak nem tudunk konkrét esetekről. Tartsd tehát biztonságosan elzárva a puskád, nehogy elsüljön.