#190
Volt nekem egy nagypapám, aki mindig azt hajtogatta, hogy mi volt harminc évvel ezelőtt, és szentül meg volt győződve róla, hogy ez ma is így van. Volt neki egy fia, aki az én apám volt, ő pedig ugyanezt csinálta dettó, hogy mi volt húsz éve. Ha élne, a mai napig is meg lenne győződve róla, hogy ő bemegy egy vendéglőbe, és 120 Ft-ért eszik egy babgulyást.
Szép dolog a konzervativizmus, csak nem éppen a fejlődés húzóágazata. Én is vagyok már annyira öreg, hogy bizonyos dolgokhoz ragaszkodjam, de olyanokhoz semmiképpen nem fogok, ami még csak nem is jó. Ha tényleg csak annyit javítanak ki egy oprendszerben, hogy nem hányja tele szeméttel a rendszerpartíciómat - ami miatt aztán félévente újra kell rakni az egész cuccot -, már megéri az újat használni.
És bizony a pc-ipar a hozzám hasonló lúzer júzerekre alapoz, akik nem kívánnak elmélyülni a számítógép lelkivilágában. Nem kéne elfelejteni, hogy a pc akkor kezdett futótűzként elterjedni világszerte, amikor már volt egy minimális grafikus felület, amin Jóskabátya is el tudott egerészni. Mindaddig, amíg csak egy szűkkörű elit volt képes feladatokat elvégeztetni a pc-vel, mert programnyelveken kellett kommunikálni parancssorból, nem bírt népszerű lenni. És pont az ilyen emberek prüszkölnek a legjobban az újdonságok ellen, mert úgy érzik, hogy rájuk már nincs többé szükség, ha minden fakezű számítógéphez fér, ők kiesnek a pikszisből. Természetesen ez nem így van; a programozókra és szakemberekre mindig is szükség lesz, sőt, minél többen használnak minél bonyolultabb gépeket, annál inkább szükség lesz rájuk. De csak azokra, akik értik is a dolgukat. A szájhősök kora lejárt.
#190
