Nem hiszek már se a fűnek,
se a fának!
se anyáknak,
se apáknak!
Nem hiszek már se királynak,
se hercegnek,
kik vagyonukkal úgy hencegnek!
Nem hiszek már se szolgának,
se polgárnak,
se magyarnak,
se bolgárnak!
Nem hiszek már se a csúfnak,
se a szépnek,
se ifjúnak,
se a vénnek!
Kik engem mind hülyének néznek!
Nem hiszek már se hazugnak,
se "igaznak"
kik a szegénnyel csak kibasznak!
Nem hiszek már se a "jónak",
se a rossznak!
Kik innen mindent csak ellopnak!
Nem hiszek már se tanárnak,
mind szamárnak!
De legfőképp a több diplomásnak!
Nem hiszek már se tudósnak,
mind bolondnak!
Mert magukért csak úgy bomolnak!
Nem hiszek már se "okosnak"
se butának!
Kiknek ha igazat mondsz, csak utálnak!
Nem hiszek már se a szónak,
se írásnak,
se törvénynek,
se bírának!
Nem hiszek már se az észnek,
se a szívnek,
se a száznak,
se a tíznek!
Nem hiszek már se ördögnek,
se "angyalnak",
mert ha papírod nincs: igaznak nem vallnak!
Nem hiszek már se a fénynek,
se az éjnek!
se a kínnak,
se a kéjnek!
Nem hiszek már se a vígnak,
se a búsnak,
se léleknek,
se a húsnak!
Nem hiszek már se kurvának,
se a szűznek,
se a víznek,
se a tűznek!
Én e földön nem hiszek már senki másnak:
csak a végső
elmúlásnak!...