• BlackRose
    #15
    Egy tipp, a kínai melósok problémáit nagyon egyszerűen megoldhatják azok akik azt hiszik, hogy ez csupán a szar munkáltató által okozott probléma.

    1. Adtok nekik jobb ajánlatot, kb. heti 35h meló, mindenféle szociális benefició stb.
    2. Elfogadjátok, hogy a világ egy nagyon szar hely amelyet csak produktivitás és annak növelése tehet jobb helyé.

    Na most ugye az 1. az irreális, a 2. viszont igaz, de hogy akik nem ismernek nehogy azt gondolják, hogy egy "büdös kapitalista szar" vagyok, a következőket irnám le, a kínai melósok nem azélrt dolgoznak ilyen körülmények között mert kapitalizmus van, hanem éppen azért mert nincs az és mert nem is volt az. A következő kérdésekre kell választ adni: miért nincs a kínainak (és nem csak a kínainak) saját tőkéje? miért nem dolgozhat szabadon? miért van a pénzének vásárlóereje mesterségesen meghatározva a központi banknál és a politikában? miért ad a nyugat nekik értéktelen papírt valós árú és szolgáltatás helyett cserébe ezért a munkáért? miért van a kínai központi banknál 2000+ milliárd dollár papír tartalék, miért nem alkalmazzák ők ezt a pénzt és nem a nyugat az elképesztő mellébefektetéseire, háborúzásaira és mindenki szabad munkájának megakadályozására? és végül, magyarázza meg már valaki a téámában szuperjártasok közül akiknek véleménye "szent", hogy mi az ami lehetővé teszi, hogy több árú jöjjön be mint amennyi megy ki (ha ez nem lenne akkor nem menne a meló kínába ákármennyire is olcsó a munkaerő). És még arra is kérem a választ, hogy miért van az, hogy kínában olcsó a munka, mert a válasz egyértelműen az, hogy gyenge a produktivitás. Ugyanis akármennyi pénzt és tőkét nyom bele valaki egy maradi faluba, nem lesz ott 3 év allatt Japán gazdaság. Miért lenne ez másképpen egy országban? Azt hiszitek, néhány év allatt az ökörrel szántó éhes kínaiból Nikola Tesla lett? Már ugyan. A kinálat kereslet az ami meghatározza valaminek az árát, és kínában nagy a kínálat a munkaerőből amely viszonylag szakképzetlen.

    És mi a megoldás? Szabadság, megengedni az embereknek, hogy dolgozzanak és, hogy fejlesszék önmagukat, ugyanakkor, hogy megtakarítások által tőkére tegyenek szert és akkor a tőke által megtermelt javak (a tőke növeli a produktivitást, nélküle a munka szart sem ér) is nekik maradhat és nem pedig annak akinek elődjei és jómaga is (tiszteségesen vagy tiszteségtelenül ez itt most nem kérdés, de van mindkettőből az nem kérdéses) konzerválta a munkájának eredményét megtakarításal amelyből tőkét kovácsolt. A világnak ma az a baja, hogy a fogyasztás akkora, hogy a meglévő produktív erők nem tudják fenntartani, ezért van most válság, akármennyire is azt hiszitek, hogy a nagy fogyasztás munkát és gazdaságot jelent, a realitás nem az, az optimális fogyasztás az amire szükség van, nem pedig a túlserkentett fogyasztás amelyet az elműlt évtizedek hitelekszpanziós politikája hozott a nyakunkba.

    Többek között ezért dolgoznak a kínaiak rossz feltételek között. Mikor valaki semmiért akar valamit akkor valakinek valamit kell adnia semmiért. Itt van a baj, és mondja meg nekem valaki mikor gyözött utoljára olyan politika és politikus aki nem igért semmiért valamit? A világ pont olyan amilyennek csináljuk amilyennek a többség csinálja vagy amilyennek a többség jóváhagyta... és jelenleg a többség semmiért akar valamit és ezért valakinek sajnost semmiért kell valamit adnia, a kínai melós csak egy a sok ilyen közül. És ez nem kapitalizmus, ez korporatiymus, korporatista szocializmus vagy inkább nevezzük valódi nevén fasizmusnak.