Kalandok útközben
  • disgust
    #380
    Akkor sörözzünk egyet, aztán lesz baráccság.

    Meg jól kibeszéljük, hogy minden nő hálátlan érdekkurva. :)
    Ami sajnos nem vicc. Véleményem az, hogy a nők cseppet el vannak szállva maguktól. Már eleve attól, hogy nők. És ettől úgy érzik, hogy bármit megtehetnek büntetlenül, és meg is teszik, mert mi mulya férfiak hagyjuk, hogy megtegyék, mert szeretjük őket. Úgyhogy ha még egyszer valakitől azt hallom, hogy szegény nők, annak ott rúgom le a veséjét, ez tuti.
    Emellett én pont az ellenkezőjét érzékelem a nőkből, hogy nem tudnak szeretni igazán. Úgy nem, mint egy férfi. Persze, kedves, meg mosolyog, de valahogy nem érzek őszinteséget emögött. Főleg a tapasztalataim után... Én úgy látom, hogy mi halálosan tudunk szerelmesek és hűségesek lenni, viszont a nők csak helyzeti élvezkedők, és ha érdekeik úgy kívánják, lecserélnek mint egy alsógatyát. 10 éves kapcsolatot sem méltatnak annyira, hogy maradjanak és helyrehozzák a dolgokat, hanem pakolnak és mennek a gazdagabb/többdiplomás/jóképűbb pasihoz, mert épp ahhoz van kedvük. És azt sem azért szeretik, mert az aki, hanem mert gazdag/sokdiplomás/jóképű stb., aztán egyszer majd őt is jól otthagyják.
    Nem tudom miért alakult ez ki a mai nőkben, lányokban, de én bármerre nézek ezt látom. Még az ismerőseim között is, hogy a nő csak azért van vele, mert 1, vagy nincs jelenleg jobb lehetősége; 2, valami érdeke fűzi hozzá (pl. lakás, autó, megélhetés). És nem azért "imádja" mert olyan cukin kopaszodik...

    Igen, csalódott a hangvételem, de elég nagy pofonok tanítottak meg arra, hogy hol a helyem a világban és mihez tartsam magam a nőkkel szemben. Valahogy eljutottam addig a pontig is, hogy gyakorlatilag felesleges párkapcsolatba bonyolódni, mivel úgysem fognak soha szeretni annyira, mint te őt. Egy darabig eltűrnek, kényszermosolyognak amit te kedvességnek veszel, aztán egy nap lelépnek, mert találtak egy valamiben jobbat, te meg ott maradsz összezuhanva, megalázva újra és újra.
    A kurvákat tartom innentől megfelelő megoldásnak, néha az ember kielégíti biológiai szükségleteit - és most már nem is drágán - aztán éled az életed. Pénzed is megmarad, szíved se törik össze. Legyünk mi is érdekemberek, érzelmek nélkül, mint az általunk oly érzelmesnek vélt nők. Szerintem kurvára nincs bennük igazi érzelem. Max annyi, hogy éhes vagy meg akarja venni azt a ruhát különben belehal.
    Nálam innentől a nőknek kell bizonyítani, hogy tévedek. Ezt a fenti elkönyvelést pedig nem egy példából vettem csak, a mintavételezés elég széleskörű, és elkeserít az eredménye.