• physis
    #124
    Egy törött makró miatt láthatatlanná vált a két példa között az ábra, meg egy bekezdés:

    ...ezzel szemben a ,,rivális'' földközpontú modellt mindenféle toldozás-foldozással (deferens, epiciklusok) jobban sikerült az évszázadok alatt az égitestek ténylegesen megfigyelt látszólagos pályájával egészen jól összhangba hozniuk a csilagászoknak.

    (Kép forrása)
    Tehát, ha igaz az, hogy a modern napközpontú szemlélet kidolgozóira hatással volt Arisztarkhosz, akkor az ő modelljének végső soron jóval nagyobb volt a hatása, mint azt akkori gyakorlati jelentőságéből sejteni lehettett volna. A modern hétköznapi gyakorlatnak pedig része a műholdak alkalmazása.

    Az ókorban élt görög Püthagorasz a rezgő húr által keltett hangokkal, azok harmoniájával is foglalkozott.

    (Kép forrása)
    Látszólag ez legfeljebb a zene, esetleg néhány hangtani jelenség miatt lehetett hasznos, más miatt nem. Ennek ellenére ez a táma mégsem bizonyult végül marginálisnak. A hullámok, harmonikus rezgések elmélete jóval messzebb vitt, mint bárki hihette volna. Még olyan kései zszlóvivők sem hittek a rádióhullámok távközlési célú gakorlati felhasználhatóságában, mint maga Heinrich Hertz. Ma a hullámok, köztük az elekromágneses hullámok gyakorlati alkalmazásain alapszik majdnem az egész modern hírközlés, és a kvantummechanika gyakorlati jelentősége is felbecsülhetetlen (még a kvantumszámítógép esetleges lehetőségétől eltekintve is).