Előrebocsátom, nem tudom a kérdésre az igazi választ. Számommra úgy tűnik, hogy -- nem tudom miért -- a természet valami olyan finom szemcsézettségű dolog, hogy azok az emberek, akik ,,csak önmagáért'' tanulmányozzák a természetet, ,,mégis'' (vagy tán épp ezért?) lépten-nyomon olyan dolgokra is bukkannak, amik később a hétköznapi gyakorlatban is hasznosnak bizonyulnak.
Példák
A napközpontú világkép egyik legelső feljegyzett változata, Arisztarkhosz elképzelése sem a gyakorlati hasznossága miatt volt jelentős. Éppen ellenkezőleg: a maga korában és sokáig azon is túl, pontatlanabb volt, mint a földközpotú modell egy javított áváltozata. Ennek oka az volt, hogy Arisztarkhosz elkpézelésében a Föld a bolygókkal együtt a kör alakú pályákon kering a Nap körül, márpedig a valóságban ellipszis alakúak a bolgyópályák. Nem meglepő hát, hogy a napközpontú modell e korai változata pontatlan volt, ezzel szemben a ,,rivális'' földközpontú modellt mindenféle toldozás-foldozással (deferens, epiciklusok) jobban sikerült az évszázadok alatt az égitestek ténylegesen megfigyelt látszólagos pályájával egészen jól összhangba hozniuk a csilagászoknak.
(Kép forrása)
Tehát, ha igaz az, hogy a modern napközpontú szemlélet kidolgozóira hatással volt Arisztarkhosz, akkor az ő modelljének végső soron jóval nagyobb volt a hatása, mint azt akkori gyakorlati jelentőságéből sejteni lehettett volna. A modern hétköznapi gyakorlatnak pedig része a műholdak alkalmazása.
(Kép forrása)
Látszólag ez legfeljebb a zene, esetleg néhnáy hangtani jelenség miatt lehetett hasznos, más miatt nem. Ennek ellenére ez a táma mégsem bizonyult végül marginálisnak. A hullámok, harmonikus rezgések elmélete jóval messzebb vitt, mint bárki hihette volna. Még olyan kései zszlóvivők sem hittek a rádióhullámok távközlési célú gakorlati felhasználhatóságában, mint maga Heinrich Hertz. Ma a hullámok, köztük az elekromágneses hullámok gyakorlati alkalmazásain alapszik majdnem az egész modern hírközlés, és a kvantummechanika gyakorlati jelentősége is felbecsülhetetlen (még a kvantumszámítógép esetleges lehetőségétől eltekintve is).
Mindenlképen egyetértek abban: szerintem is ez az egész valóban érdekes és megemlítésre méltó kérdés, nem magától értetődő. Egyáltalán nem tudom, hogy miért is ilyen a természet. Magam számára úgy szoktam megfogalmazni, hogy valamiért a tudománytörténet során a természet sokszor során finomabb szemcsézettségűnek bizonyult, mint azt előre sejtettük volna. Akár elképzelhetnénk kiszámítható vagy triviális szövedékű természetet is --- és a valósógban mégsem az.
[nagy]Szerendipaság[/nagy]]
Talán ennek kapcsán lehet megemlíteni, hogy a tudósok sokszor olyasmire bukkannak kutatásaik során, amit előre nem is sejtettek volna (szerendipaság). Egy példát említve, a Gödel-számok léte például saját megalkotóikat/felfedezőiket is meglepte.
Valamelyik írónak megemlíteték egy interjúban, hogy milyen kér, hogy a krimijében váratlanul meghal az egyik fontos szereplő, noha a regény addigi menetéből ez egyáltalán nem következettk, sőt egyenesen meglepő volt. Az író erre azt válaszolta, hogy bizony, őt magát is meglepte a dolog (pedig hát ő maga írta a regényt!). Michael Endét pedig arról kérdezték gyerekolvasói, hogy a Momo c. regény címszereplőjének nevét honnan vette az író. Ende azt válaszolta: maga Momó mondta nekem (egy képzeletbeli lény!)
Néhány természeti nép mitológiájában is megjelenik az a motívum, hogy valamelyik teremtő figura saját teremtése eredményét látva csodálkozva kérdezi: hát ti meg hogy kerültetek ide (, indián példa Gluszkabi-ja). De több természeti népek mitológiájában szerintem egyébként is sok furcsa, szinte ,,behúzás-jellegű'' motívum van, nehéz megmondani, ki is teremt kit, valahogy a sok lény babramunkája révén úgy összeállítódik a világ végül is.
