• Dany007
    #107
    Na itt vagyok, csak ki kellett pihenni a napi fáradalmakat.
    Szal azt írtad, hogy mi van ha az eltorzult tér miatt észleljük távolinak a csillagokat, és hogy a csillagok között a gravit. nem vonz hanem taszít.
    Namost ha maradunk a gumiszőnyeges példánál, akkor a taszító gravitációnak "ellenkező irányba" kéne görbítenie a teret. Míg a gravitáció a csillagok körüli teret önnmagába görbíti, addig az anti gravitáció meg pont fordítva. Legalábbis ezt mondod. Viszont nem tudod bizonyítani én meg nem tudom cáfolni :) De mért ne lenne lehetséges.
    Csak az a gond, hogy még nem észleltük sehol. Egy olyan gravitációs tér, ami taszít, azért az elég látványos jelenségeket okozna.
    Másrészt szerintem széthullana a csillag.
    Mondok egy példát. Ott van például a palack víz. Itt a földön az felveszi a palack formáját. De kinn "nulla" gravitációnál, ha kiöntik a palackból, akkor cseppekre hullik szét, azt is csak a felületi feszültség tartja össze.
    Na mind1, sz.tem elég sok dologban ütközik ez az elmélet.
    A másik, hogy szerintem a tér görbületei nem okozzák a fény lassulását, max az irányát befolyásolják.
    Én is gondolkodtam már azon, hogy ugye még a Napunk is eltérít bizonyos mögüle érkező fénysugarakat. Na most amikor a másik galaxisból érkező fény eljut hozzánk, akkor valahol eléri a mi galaxisunk határát és eljut egészen a Földig.
    Na de kérdés, hogy milyen módon hathat rá az egész galaxisunk gravitációja?
    Elvégre ha egy csillag tömege jelentősen el tudja téríteni a fényt, akkor egy egész galaxis? Szal ilyen téren megfontolandó a feltételezésed!
    Viszont van egy dolog amit nem értek. Mégpedig az, hogy ugye minden tömeggel rendelkező testre hat a gravitáció! Namármost bizonyított tény, hogy a fényre is hat a gravitáció, előző példából a Napunk is eltérít bizonyos fénysugarakat.
    Ebből viszont az következik, hogy a fénynek is van tömege.
    Viszont itt jön be Einstein relativitáselméletei, miszerint a fénysebesség közelében a tömeg ugrásszerűen megnő. Ha jól tudom akkor "m" = delta "m" per gyök alatt 1 mínusz "v" négyzet per "c" négyzet. Szal ha itt vesszük a fénysebességet, akkor 1-1 lesz, vagyis nulla. Gyök nulla meg nulla. És nullával osztani meg értelmetlen ha jól emlékszem.
    De vegyük csak az elektront, ami ha nem is fénysebeséggel, de elég közel mozog. Annak pedig ismerjük a tömegét. Akkor az mért nem növekszik irdatlan nagyra? Vagy lehet, hogy a már fény közeli tömegét tudjuk mérni és a "nyugalmi" tömegét meg nem? Na mind1, ez zavaros. Kiváncsi vok ehhez mi a véleményed.