Annak idején még szó sem volt digitális fotográfiáról, kiskamasz koromban kaptam apámtól egy Szmena 6-ost ajándékba. Aztán jött az úttörőház fotó szakköre, és ezzel meg is alapozódott egy hobbi, ami mostanra már négy évtizedes múltra tekinthet vissza. Megtanultam úgy védeni a természetet, hogy inkább lefényképezek egy virágot, mintsem leszakítsam. És a fotó valóban alkotó tevékenység.
Abban is sok az igazság, hogy a maj világban egyre nagyobb szerepe van a vizualitásnak. Azt pedig fölösleges hangoztatni, mennyi tehetség vész kárba pusztán azért, mert senki sem gondolt az ápolására, fejlesztésére. A számítógép már adott, ott van minden háztartásban. Egy olcsó digitális géppel az a gyerek meg fogja tanulni az alapokat, és ha azután is van kedve hozzá, később lehet venni neki egy komolyabb gépet. Emellett pedig, kis ráfordítással, de komoly oktatással elérhető, hogy legalább a fotók terén kevesebb legyen a szemét, ha már az irodalomban sajnos lekéstünk erről.
Nemrégiben egy természetvédelmi parkban fotóztam. Ott láttam egy apát a két kiskamasz fiával: mindkettő kezében egy-egy egyszerűbb kompakt gép, de az igényesebb fajtából. A papa persze egy DSLR-rel fotózott. Szorgalmasan tanítgatta a két lurkót, és öröm volt látni az arcukon a lelkesedést. Ki tudja, melyikükben rejlik egy jövendő fotóművész!
Még egyszer: remek a cikk. Bár több ilyet olvashatnék az SG-n is, másutt is.