physis#24
Sajnos nem értek sem a biológiához, és a természeti népek által megfigyelt dolgok hiteles valóságtartalmáról sem tudok sokat. Szóval nem tudom, van-e hiteles megfigyelés erről.
Feltételezem, hogy az állatok jó megfigyelői a számukra érdekes szagoknak, esetleg másviselkedésbeli rezdüléseknek is. Azonban mégsem számítok sok jóra e téren. Úgy hallottam, hogy a kutya és a macska ellenségeskedése egyszerűen abból fakad, hogy nem értik egymás testbeszédét. A félreértés szinte kabaréba illően piti dolgokból fakad. A kutya barátságos farokcsóválását a macska a saját teste alapján értelmezi, márpedig a macskánál az idegesen ide-oda csapkodó farok, úgy tudom, legalábbis idegességet jelent. A macska barátságos dorombolása meg a kutya számára talán csak dühös morgás. Ezzel szemben a kölyökkoruktól együtt nevelt kutya és macska természetszerűen szokja meg egymás testbeszédét, így aztán nem is ellenségeskednek.
Persze ezt talán eredhet máshonnan is (a hű kutya a szeretett-tisztelt gazdi kedvéért még madarakkal is képes kijönni, ld. Konrad Lorenz élményei kutyák és háziszárnyasok viszonyáról, ahol az utóbbiak egészen elszemtelenedtek, sőt az egyik öreg gúnár rendszeresen provokálta a kutyát, míg végül az öreg gúnár hirtelen elpusztult, és valahogy ,,éppen azóta'' a kutya ,,valamiért'' sokáig igen bűntudatosan viselkedett a gazdája előtt).
Egészében, nem tudom, hogy a kutya-macska ellenségeskedésének ez a fenti magyarázata igazság-e, vagy csak urban legend, mindenesetre mostanáig így tudom.
Mindenesetre ez alapján nem tartom valószínűnek, hogy követlenül elérhető lenne ez egyik állat számára a másik állat élménye. Ezt talán az állatok közül csak az ember valósította meg eddig az agyleképző technológiák feltalálásával.
Persze ettől még lehetnek olyan állatok, amelyek kiválóan olvassák egymás jelnyelvét, főleg, ha erre valami nyomás rákényszerítette őket, Úgy látszik, a kutya és a macska esetében nem jött össze a dolog. Végülis e két állat a természetben talán nem találkozik olyan sűrűn, szerintem inkább csak az ember hajlákában kényszerültek egymássalkomolyabban összejönni, márpedig az nem is olyan régóta van (a macskát, úgy tudom, viszonylag későn háziasította az ember).