physis#21
Köszönöm a leírást. nem tudtam, hogy a delfinek oldaláról is generációról generációra hagyományozódik át a másik féllel való együttműködés ismerete, azt hittem, hogy esetibb jellegű a dolog. Így aztán még érdekesebb.
A Wikipédia konkrétan a feketetorkú mézkalauzról írja, hogy együttműködését kiterjeszti a méhészborzon kívül az emberre is. Hogy melyik népről tudni, miszerint tradicionálisan részt vesz ebben nemzedékek óta, hát konkrétan a hadzákról láttam leírva, sőt nekik nemcsak gyakorlatukban, de mitológiájukban is megjelenik. A Sivatagi Show is mutatott életképeket mézkalauz--ember kapcsolatáról, de már nem emlékszem, a filmben melyik népcsoportot mutatták példaként Afrika népei közül. Talán busmanok voltak.
Nem értek a biológiához, így a dolog eredetéről nem tudok hitelesen mit mondani. Most úgy képzelem elmagam számára, hogy fejlettebb idegrendszerű fajok esetében (ember, delfin) a kultúra részévé válik. fejletlenebb idegrendszerű fajok esetében még érdekesebb a kérdés, hiszen a másik féllel való együttműködés látszólag egy olyan komplex viselkedéssorozat létét igényli, amely látszólag ,,csak akkor működik, ha tökéletesen meg van már szerveződve''. Valószínúnek tartom, hogy egyrélszt mégsem kell állandóan annyira tökletesnek lennie, hogy valamennyire mőködjék (A vak órásmester), másrészt esetleg a Baldwin-hatásnak is része lehet esetlenként abban, hogy a ,,meredek szirtként (tűként), magasló magányos oszlop'' fokozatosan is megmászható lankás dombbá gömbölyödjék az alkalmasság képzeletbeli terepasztalán.